Tarzan Zéró

T U R B Ó B U N K Ó

ELSŐ RÉSZ

The Big Ice-Cream Brain

történet 19993-ból

A történet 19993-ban játszódik, amikor a Zöld Köztársaságot benépesítették az automaták. A szénkészletek kimerültek, már csak olaj maradt. Energiát kizárólag emberi erőből lehet nyerni. De emberből kevés maradt, és azok is látókészülékkel néznek, hogy lássák a túlélőket. Egyetlen ember visel szemüveget: doktor Diesel, a mechanika professzora, aki kivételes gépet szerkesztett. Max, a doktor készüléke egy maximális képességű automata. Megateljesítményre programozzák, miközben üzemeltetése olcsó. Ő a legmodernebb D.I.F.-rendszerű* automata, melynek testén már töltőnyílás sem árulkodik arról, hogy dieselolajjal működik. Képes az üzemanyagot szájon át közönséges szívószállal tankolni. Max-nak egyetlen támadható pontja van: vízzel hegesztették össze, így az esőben darabokra hullik. De Max összerakható, és nem csupán az eredeti sorrendben.

Az Egyesült Hűtőgyár föl akarja melegíteni a Földet, hogy fokozza termékei eladását. Tervük szerint az emberek hatalmas hűtőházakban laknának, úgynevezett C-F-M lakótelepeken (Cosmic Frigo Machines). Doktor Diesel fagylaltból szerel agyat Max fejébe, hogy a melegedést észlelje. Az automaták szörnyű tervet forralnak. Palackozni akarják az ivóvizet és leaszfaltozni az utolsó termőföldeket, melyek a lepusztult Manhattan szívében fekszenek. A doktor pálmák cserepeiben menti a termőföldet, de engedély nélküli rádióhallgatás miatt lebukik és száz évre eltiltják a szemüvegviseléstől. A hunyorgó doktor minden lépését éber ügynökök figyelik. Mivel szemüveg nélkül autót nem vezethet, ő az egyetlen, aki gyalog jár. A lázadó doktor hősiesen menekül, hogy megvédje az utolsó pálmafákat.



A kamera füstölgő roncstelepet mutat éjszaka, esőben. Az előtérben egy alak hirtelen fölegyenesedik. Háttal látjuk, közelről. Egy villámlás fényénél kibetűzhetjük a gallérra varrt ruhacímkét: „Tiltott Kabát Készítmény”. ...Igen, ő az! ...Ő Doktor Diesel! Az egyetlen, aki régimódi detektívekre emlékeztető esőkabátot visel.



LÁBJEGYZET: * D.I.F.-System: Direkt Imád Fölrobbanni. Max ereje minden szétrobbanással és összeszereléssel nagyobb lesz. Gyomrában a kezdeti robbanást dúsított atomszámú élesztővel generálták.



A képmező kitágul. Most látjuk, hogy a doktor térdig áll egy esővíz pocsolyában. Jobb kezében emberi fejre emlékeztető tárgyat markol. A doktort nem zavarja, hogy a nyakból csüngő színes vezetékek a vízbe lógnak. Annál inkább kínozza az eső, mely megújuló rohamokban veri gumikabátját. A fej kinyitja szemét és megszólal: -Mikor szerel már össze, doktor?!

A doktor cigarettára gyújt a szakadó esőben. Az ázott dohányrudacska görbén lekonyul, de füstölög. –Nyugi, Max! Összeraklak, ha eláll az eső. Addig csak szétesnél újra.

A fej tovább faggatózik: -Mi ez az újítás megint? Valamit tökéletesített rajtam? Korábban nem jött ilyen büdös a fejemből! – A fej szimatolgat az orrával.

-Vaníliaszagot érzel. Fagylaltot tettem a fejedbe. Vaníliafagyit.

-Jobb ötletet nem talált?!

-A karamell még büdösebb lenne. Vagy akarsz mákos fagyit? – A doktor szavait repülőgépek zúgása nyomja el. A sorozatlövések máris pattognak az autóroncsokon. A közelben becsapódik egy bomba. Doktor Diesel habozás nélkül elmerül a sártengerben. Lövedékek sorozata veri végig a pocsolyát. Amikor a légitámadás elvonul, a doktor sértetlenül egyenesedik föl a mocsokból. Kabátja egy zuhanyrózsához hasonlít. A golyó verte lyukakon minden irányban ömlik az iszap. Kezében az elázott cigaretta ég. A doktor szippant a sáros cigiből és kifújja a füstöt: -Ez csak a szokásos szőnyegbombázás! Már egészen megijedtem... Úgy látszik, a nyomunkra akadtak.

Max feje vizet köp: -Hogyan csinálja ezt a trükköt, doktor?

-A golyóálló esőkabátomnak köszönhetem. Kettő van rajtam. Közelről tüzeltek, mert a fölső kilyukadt. Vagy arra gondolsz, miért ég a cigi?

-Arra gondolok, hogy mikor szerel már össze, hogy én is harcolhassak!

-Nyugi, Max! Ha eláll az eső, összeraklak.

Ebben a pillanatban rajtaütésszerűen eláll az eső. A doktor munkához lát. Max biztatja a professzort. –A múltkor normaidőre összerakott!

A doktor egy rozsdás láncfűrészt halász ki a sártengerből. –Most ez lesz a bal kezed! – Magabiztosan nekilát a szerelésnek. Gyors tempóban egymáshoz illeszti az alkatrészeket. Mintha felgyorsított képkockákon látnánk egy ezermestert, a doktor szegecsel, csavaroz, fúr, teker, fűrészel, kalapál, vés, hegeszt, fest és varr. A mutatóujja hegyére erősített mustáros tubussal egymáshoz ragasztja a végtagokat. Max egykedvűen tűri a teremtést. Teste egyre gyarapodik, már egészen ember formája van. A fej számolja a másodperceket:

-Harmincegy, harminckettő, harminchárom, har...

-Kész! – vág közbe sietve a doktor. A fejet a nyakra illeszti és behúzza a biztosító cippzárat. –Mustárhegesztést alkalmaztam. Ezt nem oldja semmi: sem a savak, sem a folyékony fémek. Nyugodtan elmerülhetsz egy izzó lávatengerben!

-És a víz? A víz feloldja a hegesztéseket?

-Miféle víz?! Hol látsz te itt vizet azzal az okos fejeddel, amit én töltöttem tele vaníliafagylalttal?

-Korábban harminc másodperc alatt összerakott!

-És most mennyi volt?

-Harminchárom és fél.

-Nem csaltál?

-Nincs szükségem csalásra. Én szuperautomata vagyok!

A doktor elkomorul. – Tényleg öregszem. De így, szemüveg nélkül nehéz! – Ebben a pillanatban csörög egy telefon. A doktor kinyitja Max hasát és kiveszi a készüléket. –Halló?

A kagylóból egy távoli, fenyegető hangot hall: -Doktor! Minden lépését figyeljük! Szerelje szét azt a fickót darabokra és húzza le a vécében! Különben magára küldjük a H. V. H.-t* és két hadosztály mézbombázót! – A vonal kattan, a beszélgetés megszakad. Doktor Diesel kővé dermed. Visszateszi Max gyomrába a telefonkészüléket. –Ezek a szemetek bemérték a frekvenciámat! – A doktor elsápad, amit a sáros mocsoktól nem látunk. Erőt vesz rajta a félelem.

-Mézbombázók?! Csak azt ne! Azok mézzel mindent elárasztanak... Azt nem oldja sem az olaj, sem a savak... És az utolsó repülőgép kienged egy kaptár vadméhet... Meneküljünk, Max!

-Végre elmondta a haditervet! Meneküljünk! De hová?

A doktor visszanyeri nyugalmát. –Most elmagyarázom a haditervet. Te mész elöl és én megyek utánad!

-Inkább maga menjen elöl és én követem! Hová megyünk?

-Mindenhová! Ne vitatkozz! Előre!

-Akkor most... Támadunk?

-Igen. Támadás! Gyerünk előre!

Max engedelmesen megindul. A doktor követi és közben magyaráz.

-A fagylalt azért van a fejedben, hogy érzékeljed a fölmelegedést. Meg kell akadályoznunk az Egyesült Hűtőt, hogy fölmelegítse a Földet! Különben elolvad az agyad. Úgy szereltelek össze, hogy olajjal üzemelj. Bátran zabálj bombát, mert felgyorsítja a működésedet! Bal kezedbe láncfűrészt építettem a szögesdrótok miatt. A jobb karod hőmérsékletét mínusz 140 és plusz 600 Celsius-fok tartományban változtathatod. Hasadban egy telefonkészülék üzemel, így tartjuk a kapcsolatot. Acélmarkod van: ujjaid hidraulikus présként működnek 150 Bar légnyomással. Egyébként jobb kezed az anód, a bal a katód. Igyekezz nem összezárni őket, mert akkor szikrát köpsz és elrepülsz. A bal lábadat lehetőleg ne veszítsd el és ne járkálj mezítláb!

-Miért?



LÁBJEGYZET: * High Voltage Hunter: Magasfeszültségű Vadász. A hadsereg különleges egysége, melynek tagjai két méter magas gumibot formájú acélköpenyt viselnek. Egész testükkel ütnek. Árammal működnek, a bevetés előtt töltekeznek.



-Mert a körmeid titánból vannak. Lábujjadat hatezres fordulaton pörgetve akár betonfúrónak is használhatod. És még valami: nem vagy fáradékony, de ha emberekkel találkozol, estefelé ásítozzál és feküdj le aludni! Erre az esetre egy horkoló rezonátort szereltem az orrodba.

-Aludni? Azt hogyan kell?

-Vízszintesen lefekszel és behunyod a szemed. Ha nem is látsz semmit az optikákkal, azért a szenzorok igenis működnek!

-Doktor, maga tökéletes munkát végzett! Tökéletes automatának születtem! Maga egy isten!

A doktor egy szívószálat nyújt kreatúrájának. –Amikor felugrom a levegőbe, vedd át ezt tőlem! – A doktor felugrik a magasba és odanyújtja a szívószálat. Max villámgyorsan átveszi, mielőtt a doktor visszaérkezne a talajra.

-Most olyanok voltunk, mint Michelangelo freskója a sixtusi kápolna mennyezetén! A mozdulat ugyanaz, mikor az Úr lebegés közben megteremti Ádámot az ujjhegyével!

-Ádám? Az ki volt? Valami ügynök?

-Ne törődj vele! Ezzel a szívószállal bármikor ihatsz. A kocsikban találsz olajat.

A doktor elővesz a kabátja zsebéből egy kis zacskó fehér port és Max kezébe adja.

-Ez mi? Heroin?

-Annál sokkal értékesebb! Szárított dollárpor. Ha pénzre lenne szükséged, csak öntsél hozzá vizet. – A doktor a fejére szíjaz egy légcsavarokkal ellátott meleg téli sapkát. Látszik, hogy konyhai gépekből bütykölte a szerkezetet.

-Doktor! Fegyvert nem ad?

-Te békeautomata vagy! Könnyű olyan történetekben hősködni, ahol dörögnek a fegyverek! Puszta kézzel izgalmasabb! Töltény nélkül olcsóbb is!

Doktor Diesel berántja a sapka motorját és pöfögve fölemelkedik a levegőbe.

-Még egy utolsó tanács: óvakodj az esőtől! Menj Afrikába! Ott akad elég munka!

-De mi a munka, doktor? – Max felfelé ordít a távvezetékek magasságába, ahol a doktor lebeg.

-Munka? Hahaha! Ezt munkának nevezzem? Mentsed meg a Földet! – A doktor mosolyogva integet és eltűnik a magasban.

Max tanácstalanul áll. A sötét égboltot katonai reflektorok fénycsóvái pásztázzák.

*

Most megjelenik a főcím.



A N A G Y F A G Y L A L T A G Y



Történet 19993-ból



The Kex Divine Production presents a film written by Tarzan Zero / The Viking Dialogue directed by Gerry Tilliam



Cast

Hulk Hogan.........as.....Max Fuelman

Orson Welles.......as......Doctor Diesel

Pamela Anderson......as......Miss Mastermind



A felirat eltűnik. A történet tovább pereg.



*

Max nem fogadja meg a doktor tanácsát és nem megy Afrikába. Helyette a Pálma bárba megy, mely az Egyesült Bunkerolaj finomító telepén* a negyvenkettes atomreaktorban működik. Hogyan ment oda, nem tudjuk, de nem is fontos. Max most ott áll a Pálma bár szegecsekkel erősített vaskapuja előtt és a kilincset keresi. De kilincs nincs. Max a kaput tapogatja. A magasban kigyullad egy vörös neonfelirat. „A Nemzetközi Tenyértapogató üdvözli önt a Pálma bárban! Kezét tegye a kapura!” Max tenyerén letapogatják a vonalakat. A neon zöldre vált. „Lépjen be!” A kapuzsilip szétnyílik. Max belép a Pálma bárba.

Odabent tolonganak a vendégek. A mennyezetről sajtdarabkák csüngenek. A középen táncolók tömegéből két hatalmas kókuszpálma emelkedik ki a csarnok közepén. A pálmák ritmusra hajladoznak. Néhányan a falakon táncolnak szívókorongos cipőben. A tömeg a táncparketten vadul ugrál. A tomboló hangulat éppen tetőfokára hág. Max csodálkozik, hogy nem hall semmit. A Pálma bárban kísérteties csönd honol, pedig a táncolók valamiféle zenére együtt mozognak. Egy motoros pincér fölmutat egy táblát: „Állítsd magad frekvenciára! FM 00,7!” Max a mellén viselt képernyőn beállítja a hullámsávot. Fülében kitör a hangzavar. A pincér pöfögve körbemotorozza Max-ot. – Kérsz italt? – Sört! – Neked nincs, te bunkómata! Azt csak emberek ihatnak. – Akkor mi van? – Fáradt motorolaj, melegen. – Oké – egyezik bele Max. – Kérek egy forró olajat! – A pincér pöfögve eltűnik a tömegben.



LÁBJEGYZET: * A helyet korábban Rotterdam néven ismerték.



A hangszórókból fölcsap a ritmikus disznóröfögés, amelyre a vendégek táncolnak. A táncparketten csak ütőmozdulatokkal érintkeznek, egymáshoz simulni tilos. A falakon körben feliratok figyelmeztetnek: „Aki elmulasztja a kötelező tévénézést, azt megbüntetik!” A falra szerelt televíziókészülékek csak rajzfilmeket sugároznak. A képernyőn néha megjelenik egy hatalmas száj és híreket mond. „Két ismeretlen elkövetőt keres a Szerelmi Titkosrendőrség. A tettesek csókolóztak és szívet szereltek egymás testébe. Aki nyomra vezet, annak energiakártyáját az SLP* meghosszabbítja.” A száj hosszan sorolja a tiltott zeneszerzők listáját: Muszorgszkij, Mozart, Rossini, Puccini... A képernyőn folyamatosan villog egy felirat: „Tiltott zongorarejtegetésért két év halálbüntetés jár!”

A csarnokban vágni lehet a füstöt. Az állandó olajszagról két hatalmas ventillátor gondoskodik. Óránként egy percre fölkapcsolják a világítást, a vendégek ekkor köhöghetnek. A ventillátorok ilyenkor friss dohányfüstöt kevernek a levegőbe a hangulat kedvéért.

Max körbe tekint a csarnokban. A bárpultnál sűrített levegővel préselik a szendvicseket. Nem messze egy asztaltársaság sült kerékpárt fogyaszt. A leszopogatott küllőket egy csontos tányérkára dobálják. – Mit igyunk rá? – kérdezi egy nikkelfejű úr a hölgyeket. – A legdrágábbat kérjed! – csicsergi egy vörösréz hajú szépség, aki nem rejti hatalmas dinamókebleit a pillantások elől. Mister Nikkel odainti a pincért. – Antik ásványvizet kérünk! – A pincér nem hisz a fülének: -Egy egész üveggel?!

-A legjobb évjáratot kérjük! 1990-ből! – A hölgyek olvadoznak a gyönyörtől.

Max távolról figyeli a jelenetet. A pincér visszatér az asztalhoz és valamit súg az úr fülébe. A nikkelfej elvörösödik: -Hogyan?! A központi komputer nem adott engedélyt a palack felbontására? Rohadt húgyivók! Szarzabálók! – A felháborodott úr dühösen ágál. Egy túlzásba vitt mozdulattól hanyatt zuhan. A csillogó nikkelfej szétreped. Agya a padlóra fröccsen. A lüktető massza vonyítva elszalad. A nikkelfej mereven fekszik. Meghalt. –Ezek államilag védett palackok, uram! – szabadkozik a pincér. Cipőjét törölgeti a ráfröccsent mocsoktól. A hölgyek elegánsan sikítoznak. – Akkor hozzon higított ragasztót! A hullát vigye az Állami Mészárszékre! Öt perc alatt újra szabják. Addig mi megisszuk a ragasztót. – rendelkezik a dinamókeblű özvegy. Feláll az asztaltól és hangosan körbe kiált: -Ki fizeti a fogyasztást? Urak, jelentkezzen, aki újra tekercselné a dinamóimat!

Max a másik irányba néz, nehogy őt válasszák. Éppen jókor, mert a másik irányból egy kihívóan csinos lány közeledik suttogva. –Rendelj palacsintát! Benzineset!

Max bólint: -Oké! – A motoros pincér azonnal odagördül a tányérral, melynek közepén egy égnek álló hatalmas palacsinta pompázik. A lány Max-hoz simul:

-Megengeded, hogy kiszopjam a benzint a palacsintádból?



LÁBJEGYZET: * Secret Love Police, az engedély nélküli érzelmeket ellenőrző hivatal.



-Hogyan... akarod... Ezt tenni?

-Beveszem a szájamba és kiszívom, ami benne van. A maradékot megtarthatod.

-Jó! – egyezik bele Max. – Én elfordulok.

Letelik az egy perc köhögési szünet. A világítást lekapcsolják. A Pálma bárra sötét borul. Max szenzorai a sötétben igenis működnek. Érzi, hogy a lány a palacsintával babrál.

-Téged hogyan hívnak?

-Ahogyan akarsz. Ha nem hívsz, jövök úgy is. Mi a te neved?

-Max Fuelman. – Kezet ráz a sötétben a lánnyal. – Engem doktor Diesel gyártott. Emberautomata vagyok! – Nyomatékul rágyújt egy cigarettára, ahogyan a doktortól látta.

-Hadd készítsek interjút veled! – A lány puha mozdulattal Max vállára helyezi a kezét. – Én a BBCC riportere vagyok.

Ebben a pillanatban légsújtás ereje rengeti meg a csarnokot. Valaki fölrobbant a bárpultnál. A söntés lángol, de senki nem igyekszik oltani a tüzet. A lángok fényénél a pincérek unottan támasztják az égő pultot. A cafatokra szakadt testrészekre mutatnak: -Egy barom benzines palacsintát evett. Utána dohányozni tilos!

Max elgondolkozik. Ha most a lány nem szívja ki a benzint a palacsintájából, ő is ilyen sorsra jut.

-Úgy tűnik, megmentettem az életedet! – suttogja a lány. – Valami jár ezért nekem! – A lány igyekszik szájon csókolni Max-ot. De Max ügyesen félre hajol. A lány hátrál néhány lépést és nekifutásból Max nyakába ugrik. – Igyunk egy szörpöt! – javasolja.

-Rendben – feleli Max és ledobja a lányt a földre. Alighogy kimondja ezt, a motoros pincér már ott is van a két szörppel. Elordítja a jelszót: „Fast Service for your Service, Sire!” A szörpöket Max felé hajítja és gyorsan eltűnik. Max ügyesen elkapja mindkét poharat.

A lány föláll és belekarol Max-ba a szörpökkel. A lángoló pulthoz húzza alkalmi barátját. Leülnek a tűzben.

-Tegezzük egymást!

-Rendben – feleli Max. Koccintanak és fölhajtják az italt. Max beleszédül a mámoros érzésbe. „Most ember vagyok!” – gondolja magában. Szemügyre veszi a lányt.

Huszonéves, fekete hajú szépség hosszú combokkal. Homloka előre domborodik. A szája csöppnyi málnaszemnek tűnik... Max észrevétlenül pörgeti belsejében a memóriakártyát. Málna... Málna... Megvan! Max néhány pillanatra mozdulatlannak tűnik. Befelé figyel. A komputerében tanulmányozza, mennyire veszélyes gyümölcs a málna. Ez a lány egészen kívánatos érzékiséget sugároz! Max szeme megakad a fekete estélyi ruha mély kivágásán. ...Mekkora mellek! A nő keresztbe fonja izmos lábait és kihívó hangon megszólal:

-Te nagyon tehetséges vagy! Hadd legyek a menedzsered! Fölviszlek a csúcsra!

-Kösz, más dolgom van – legyint Max. –Meg kell mentenem a Földet! Te hogyan kerültél ide?

-Azt hiszed, hogy csak a te mestered teremthet? Elképzeltél, tehát vagyok! Ilyennek képzeltél, ekkora mellekkel!

Max zavartan hallgat. Nem tudja, mit feleljen. Túl okos ez a nő. Egy kicsivel butábbat akart.

-Segítesz nekem megmenteni a Földet?

-Rendben – feleli a lány Max hangját utánozva. – Cserébe adsz egy interjút! – A szoknyája alól kikotor egy mikrofont és Max szájára tapasztja

.

A tűzvészben mások is támasztják a bárpultot. Egy kalapos fickó annyira részeg, hogy nem veszi észre, a tölgyfa nyakkendője már lángol. Mereven bámulja a tévé képernyőjét. Időnként a füléből kétoldali sugárban fröcsköl valami mocskos lé. A lángoló pincérek bosszankodnak. -Nem idebent hugyozunk! Ilyenkor ki kell menni a klozettra, te seggfej! – szidja a részeget egy pincér. – Szarok rá! – böfögi a pasas. A kalap karimája alól sárgás lé csorog le homlokán.

Max pillantása a táncolók tömegébe réved. A hangszórókból a malacok boogie-woogie-t röfögnek. Az embertenger közepén a két pálmafa veszettül hajladozik a ritmusra. Az egyik fa lassan távolodik a másiktól és a kijárat felé táncol. Max a távolból is fölismeri az esőkabátos figurát, aki a földes dézsát cipeli. Doktor Diesel tánc közben igyekszik a pálmafával feltűnés nélkül a kijárathoz araszolni.

Max a tömegbe veti magát, hogy segítsen a doktornak. Elkésett, mert a táncolók fölött villogó neonfelirat gyullad: „Welcome to Power!” A terembe magasfeszültségű vadászok özönlenek. Minden megtelik gumibottal. A kijáratokat eltorlaszolják. Megszólal egy megafon: -Adják meg a kódokat!

A táncoló tömeg lelassul. A vendégek egymás után írják ki hullámhosszukat a mellükön viselt képernyőre. Az akció parancsnoka abakuszon* ellenőrzi az adatokat. Egy motorlánccal körbetekert automata hamis kódot közöl. A főcápa kiadja a parancsot: -Ennek a disznónak ötven éve lejárt az energiaengedélye! Mindkét karját leszerelni! – Máris pattognak a csavarkulcsok a fickó vállán.

Max igazán bajban van. Neki sem kódja, sem engedélye; ő illegális privát gyártmány. Ha leszerelik a karját, csak a lábával harcolhat tovább. ...Most mit tegyen? Max hasában csörög a telefon. Max felveszi a kagylót. Doktor Diesel beszél: -Mit tegyél, te tökfejű? Csinálj nekik rock’n’roll-t!

-De hogyan, doktor?!

-A melledben találsz egy rádiókészüléket. Kapcsold be!

Max sietve tekergeti mellkasán a gombokat. A riporternő azonnal mellette terem: -Szexi vagy, Max! Hadd tekerjem én!

-Nem találok állomást!



LÁBJEGYZET: * Fagolyós számológép. A golyók ide-oda tologatásával a számokat összeadni és kivonni lehet. Abban az évben az államhatóság minden pénzt fegyverre költött. Nem maradt semmi az irodatechnikára.



Az igazoltatás fölgyorsul. A gumibotok a doktorhoz közelednek. -Max, tegyél valamit! Segíts rajtam! Adok egy órát, hogy lássad a másodperceket! – A képmező felső sarkában megjelenik egy elektronikus számláló. -Az óra indul! – A doktor a hőst korholja. –És te még egyhelyben állsz?! – A másodpercek visszafelé peregnek.

Max fölnéz a magasba. A feje fölött megpillant egy teherdarut. Egy mozdulattal letépi a csörlőről a láncot. Megpörgeti és kiüti a nyeregből az arra pöfögő motoros pincért. A krómozott kipufogós, kétezer köbcentis Masztodon motor két kerekét összeköti a daru láncával. –Kész a gitár! – üvölti Max. – Nyakába akasztja a motorkerékpárt és egy szép szaltóval az égő bárpultra pattan. A riporternő bekapcsolja a mikrofont és Max szájához tartja. Max belekiált:

-Rock around the Clock! Bill Haley! – Max rázendít a dalra és tövig húzza a gázkart. A kipufogók tüzet lövellnek.

A zenére a táncolók ismét belekezdenek az ugrálásba. Az igazoltatás megszakad. A gumibotok ritmusra ütik a táncolókat. Max felpörgeti a fordulatszámot és leoldja válláról a motorkerékpárt. A csillogó Masztodon a tömeg fölött köröz a levegőben. Max kihasználja a látvány erejét és négykézláb átküzdi magát a doktorhoz a táncolók lábai között.

-Jól van, Max! Ezt ügyesen csináltad! – Doktor Diesel féltve átkarolja a pálma cserepét. –De most meneküljünk! – Fölcsatolja légcsavaros sapkáját. A lapátok lustán köröznek. A doktor a levegőbe emelkedik a pálmafával. –Ne hagyjon itt! – kiáltja Max a doktornak.

A pálmafa koronája beleütközik a hangár tetőszerkezetébe. A doktor kicsit visszaereszkedik, majd újra nekirepül a tetőnek. A pálma levelei pengő, éles hangon ütköznek a vasakba. –Nem tudom kitörni a tetőt! – kiáltja a doktor. Az egyik lábát lenyújtja a magasból. –Másszál föl rajtam!

Max elkapja a doktor bakancsát és a magasba tornássza magát. Fölmászik doktor Diesel lábán. A furcsa léghajó két utasa a tömeg fölött lebeg a pálmafába kapaszkodva. A magasból látják, hogy a magasfeszültségűek egy forgótalpas légvédelmi ágyút vontatnak a terembe. A doktor izgalomba jön: -Gyorsan másszál föl a pálmafa törzsén és a láncfűrészeddel vágjad ki a tetőt! – utasítja Max-ot.

Odalent az ágyút beüzemelik. Max a pálmalevelek takarásában sebesen fűrészeli a tetőt. A sorozatlövések máris pattognak a tetőszerkezeten. Max munka közben a golyó ütötte lyukakat betűknek olvassa össze. Azt írják ki: LOVE.

A doktor parittyával viszonozza a légvédelmi sorozatokat. Nagyméretű kockacukorral lövi a magasfeszültségű vadászokat. Az egyik ágyúkezelőt sikerül fülön találnia. A doktor megtapsolja a szép teljesítményt. Örömében nem látja, hogy túl közel hajol a pálmafához és a sapka légcsavarja aprítja a fa törzsét. A lombok között Max még mindig a tetővel bajlódik. -Tartson ki, doktor! Mindjárt készen vagyok!

Röpködnek a forgácsok. A fa törzse vékonyodik. A doktor sapkája derékba fűrészeli a fát. A doktor fölismeri a problémát. –Kapaszkodj a tetőbe, Max! Dől a fa! – A doktor erősen átkarolja a földes dézsát.

A pálmafa hatalmas reccsenéssel derékba törik. A magasból a légvédelmi ágyúra zuhan. A súlyos törzs letöri az ágyúcsövet. Max a tetőszerkezetbe kapaszkodva lóg a magasban. –Kész a lyuk! Kivágtam a tetőőőőőt! – Ezt már zuhanás közben ordítja, mert a meggyengült vasszerkezet enged és kiszakad a helyéből. A magasfeszültségű vadászok felnéznek a magasba. A tetőn pálmaleveleket formázó hatalmas lyuk tátong.

Max egyenesen a doktor karjában ölelt földes dézsába huppan, a csonka törzs mellé. A dupla súlytól megroggyan a léghajó. A doktor rápörget a légcsavarok sebességére, hogy a dézsával tovább lebegjen. A földben áll Max. Büszkén jelent a doktornak: -Most én vagyok a pálmafa!

-Ügyesen csináltad! És a termőföldet is megszereztük! Miénk a gyökér! Újra növesztjük a fát! – Doktor Diesel elégedetten gázt ad a sapkának és kirepülnek a tető lyukán. Nyomukban záporoznak a golyók, de egy sem talál.

*

A kamera egy szegecselt fémlemezt mutat közelről. A szürke páncélon sűrűn sorakoznak a fémtüskék. Egy teleszkóp antenna kiemelkedik a lemeztestből. Pár másodperc után egy kicsit arrébb kiemelkedik egy másik antenna is.

-Egyetlen hajó létezik, amely megfelel a kor követelményeinek. És ez a Patyomkin páncélos – hallatszik doktor Diesel hangja. A képmező kitágul. Egy hadihajót látunk. A fedélzeti ágyúcső tesz egy fordulatot és hatalmasat lő.

-Mire tüzel, doktor? –kérdezi a másik antenna Max hangján.

-Csak úgy, általában. A torkolattűz felmelegíti az ágyúcsövet és hamarabb megszáradnak a frissen mosott ruhák. Az ágyúcsőre teregettem.

A hadihajó belsejéből retesztologatás hallatszik. Fölpattan a fedélzeti csapóajtó. A nyílásban megjelenik Max feje. –És most mi a feladat?

Egy másik nyílásból doktor Diesel mászik elő: -Gyorsan összeszedjük a gatyákat!

A fedélzeten Max egy szalmából font ruháskosárral követi a doktort. Míg a csipeszekkel bajlódik, a doktor szemrevételezi a hajót.

-Mindenben tökéletesítettem ezt a cirkálót. A motortérbe eredeti olasz tésztagépeket szereltem. A turbinákat kihajítottam. Minek azok? Helyettük két óriási habverő forog és keverik a vaníliakrémet. Ez van a te fejedben, fagyasztva. A tej föld alatti csöveken érkezik. A mentőcsónakot kicseréltem öntöttvas fürdőkádra. Ennél jobb nincsen!

-A vaskád... Jól úszik a vízen?

-A vízen?! Nézz körül, te szerencsétlen! Hol látsz itt vizet?

A képmező kitágul. Most látjuk, hogy a cirkáló egy sivatagban horgonyoz lánctalpakra szerelve. A doktor megvárja, míg a kamera mozgása megáll.

-Na ugye. – mondja keserűen. –...Víz?! Utoljára kétezer éve ittam vizet!*

Visszamásznak a cirkálóba és a csapóajtót gondosan bereteszelik.

-Doktor, maga zseniális! Itt senki nem talál meg minket! – Még be sem fejezi a mondatot, a radar máris jelez. -Valaki közeleg! – aggódik a doktor. A páncéltorony kémlelőjéhez ugrik. A horizontot fürkészi.

A sivatagban egy középkori páncélos vitéz közeledik gyalogosan. Dárdája hegyén fehér zászló lobog. Bal kezében aktatáskát cipel. Arcát a lecsapott sisakrostély eltakarja. A páncélos vitéz megáll a hadihajótól tisztes távolságban.

-Doktor Diesel, hall engem? Békés szándékkal jöttem! – A mellpáncélra szerelt hangszóró fölerősíti a hangját. – A londoni Sotheby’s cég ügynöke vagyok. Megvásárolom a villanyégőit! Fonott szalmakosár is érdekel, valamint alsógatyák!

A doktor dühbe jön: -Micsoda pimaszság! Nem adom! – Válaszul kilövi a gépágyú tölténytárát.

A páncélos vitéz elhajítja aktatáskáját. A dárdát a hadihajóra dobja. A vastag páncélról szalmaszálként pattan le a vashegy. – Te hülye lódoktor, mi pénzt adunk a kacatjaidért!

Doktor Diesel gyors fordulatot tesz a lövegtoronnyal. Közben újra tölt és tüzel. A lövedékek felverik a homokot a páncélos ügynök körül.

-Ez megbolondult! Mindig a legrosszabb munkát osztják rám! – A páncélos gyalogkatona megfordul és nehézkes futással elmenekül a homokdűnék között.

A doktor kimászik a lövegtoronyból. -Most végre nyugodtan megbeszélhetjük a haditervet. – Két pohárkát helyez az asztalra. Max-nak egy petróleumos kannából tölt. A saját poharába zöldes színű, sűrű folyadékot önt:

-Ez csavarlazító. Pálinka helyett iszom, mint az oroszok. Amikor megvettem tőlük ezt a kiszuperált hadihajót, itt hagyták az üveget. Benne volt a vételárban.

Koccintanak. Felhajtják az italt. A doktor tűnődik: -A kérdés tehát ez: hogyan szerezzük meg a másik pálmafát? ...És vele az utolsó termőföldet! – A doktor a csavarlazítótól átszellemülten tiszteleg. Elbizonytalanodva leereszti a kezét. Hősére néz. – Van valami ötleted?

Max föláll az asztaltól. –Most kimegyek sétálni! – mondja a hortyogó doktornak, aki részegen alszik az asztalra borulva. Max a fedélzetről lendületet vesz és fejest ugrik a homokba.

Ám a homok túlságosan mély. Max nehezen bukkan a felszínre. A szél föltámad és korbácsolja a hullámokat a homoktengeren. Max hiába tempózik a homokban, az erős szél egyre távolabb sodorja őt a hadihajótól.

Max kétségbeesetten küzd a mély homokban. Egyre gyorsabb karcsapásokat



LÁBJEGYZET: * A doktor kiváló egészségi állapotát az E-900 konzerválószernek köszönhette. Ez az illatosító spray-készítmény fillérekért bárhol kapható.



diktál, de hiába. A távolban cápacsontvázak jelennek meg. Egyenesen feléje tartanak. Max fuldoklás közben fokozza a lábtempót. A Patyomkin páncélost messze maga mögött hagyja. A hadihajó körvonala kisebbedik a látóhatár peremén. Max olyan gyorsan úszik a homokban, hogy megelőzi a közelben haladó Párizs-Dakar autóverseny élmezőnyét. Pecsételhetett volna az ellenőrző pontokon, de Max inkább az őt üldöző cápacsontvázakkal törődik. A halott állatok szorosan a nyomába tapadnak. A távolság rohamosan csökken közöttük. Max elszánja magát, hogy szembeszáll a ragadozókkal. Bal kezéből előpattintja láncfűrészét. Ám fűrésszel úszni még a homokban is nehéz! Máris kezdődne egy véres jelenet, ha Max fején valami nem koppanna.

De Max fején valami koppan. Feltekint a magasba. Egy kötélhágcsót lát, mely egy szivar formájú léghajó kosarában végződik. A gigantikus Zeppelinből Miss Mastermind integet: -Gyere föl gyorsan, mert megesznek a cápák!

Max felkapaszkodik a kötélhágcsón. A bal kezén viselt láncfűrésszel véletlenül elvágja a kötéllétra egyik fonatát. Az épen maradt másik kötélfonat szálanként foszladozik testsúlya alatt. Már az utolsó sodrony szakad, amikor sikerül bemászni a kosárba. A létra a mélybe hullik. A ragadozók széttépik a maradványokat és elmerülnek a homokban.

-Másodszor is megmentettem az életedet! – mosolyog a lány sejtelmesen a léghajó kosarában.

-Ezért jár neked valami! – feleli Max és félre hajol a lány csókja elől. A Zeppelin megbillen. – Hogyan akadtál a nyomomra?

-Folyékony rádióadót itattam veled. A szörpödbe kevertem! Megszilárdult a gyomrodban. A vevőkészüléket én ittam meg. Most össze vagyunk kötve az éterben.

-Hová megyünk a léghajóval?

-Amerre a szél visz minket. A foglyom vagy. Menekülj, ha tudsz!

A lány egy romos bútoráruház tetejére kormányozza a léghajót. Az emeleten ég a világítás. –Én itt lakom. – Miss Mastermind lekapcsolja füléről a lakáskulcsot, melyet függődíszként visel. –Gyere be hozzám! Főzök egy teát.

Max és a nő lebotorkálnak a rommá lőtt áruház tetejéről a törmelékek között. A rozsdás mozgólépcső mozdulatlan. Max körül tekint. A beomlott hodályban csak ágyak vannak, a legtarkább összevisszaságban.

-Miért van ilyen sok ágy?

-Hogy jobban kipihenhessem magam! – feleli a lány és végignyúlik egy díványon. – Leértékelés volt, amikor megtámadták ezt a bútoráruházat. ...Volt már dolgod nővel?

Max kibetűzi a szót, hogy ezzel is időt nyerjen. – N.Ő.? – „Milyen rövid szó ez!” – gondolja magában. – Aki olyan, mint te?

-Bírod a magas fordulatszámot? – A nő bebújik a paplan alá és onnan dobálja ki a ruháit.*



LÁBJEGYZET: * Bukósisak, bakancs, cipőfűző és különböző melltartók. (Bugyit nem viselt.)



-Turbó, turbó, bújj ide mellém! Légy férfi! Hűtsed le a forró vágyaimat a hideg lemeztesteddel! – suttogja csábítóan.

Doktor Diesel távcsövön figyeli a jelenetet a hadihajóból. – ...Búgnak! Búgnak! Úgy viselkednek, mint a galambok! Mint egy férfi és nő! ...Hmm! – A doktor kicsomagol egy szupernyolcas filmkamerát a tokjából. Lefilmezi a jelenetet a távolból.

Az amatőr felvétel itt fekete-fehérre vált. A szemcsés és reszkető képen megjelenik Max és lefekszik az ágyba. Gondosan betakarózik a paplannal, mely játékosan hullámzik. A pergő képek hang nélkül ugrálnak a felvételen. Ebben a pillanatban valami történik, mert Max idegesen kimászik a paplan alól.

Max kimászik a paplan alól. A hasában csörög a telefonkészülék. –Nem veszem föl! Nem vagyok itthon! – mondja. A nő visszahúzza őt az ágyba és szerelmesen átkarolja a nyakát.

Az amatőr felvétel ráközelít Max nyakára, melyen egy női kar csimpaszkodik. A bizonytalanul ugráló képen jól kivehetően látszik, hogy Max füstölni kezd, mert a hasában felrobban a telefonkészülék. A képmező hátra varióban* tágul. A kamera nézőkéjében a doktor azt látja, hogy a telefonkagyló kizuhan a hős gyomrából.

Max lehajol és fölveszi a földről a gyomrából kiesett telefonkészüléket. Beleszól: -Halló?

-Ki ez a nő?! – A kagylóból doktor Diesel hangja recseg. – Ki ez a nő, Max?

-Doktor, én félek egyedül aludni az ágyban! Teljesen kihalt ez az áruház!

A doktor lecsapja a kagylót, mert a film kifut a kamerából. A felvételnek vége.

A doktor a visszatekercselő gombbal babrál. Közben gondolkozik, mit mondott Max. „-Doktor, én félek egyedül aludni az ágyban!” A doktor halkan hümmög:

-Hm... Fél egyedül aludni..! Félelmet csak ember érezhet... – A doktor elkomorodik a felismeréstől: -Ez a szerencsétlen kezd emberré változni! Ki fogja megmenteni a Földet?!

*

Az ágyban a lány a forrasztások vonalát csókolgatja a férfi hideg lemezmellén: -Max, változz emberré! – kérleli a puszikkal. Max nem érez semmit. A nő ábrándozva folytatja: -Fölszerelem rád a vibrátoromat és boldogan élünk! Mindenre megtanítalak! Fogat mosni és pisilni.

Max elbizonytalanodik. –Akkor... Aludni is fogok?

-Igen, aludni is fogsz. És fájdalmat érzel, ha kalapáccsal ráütsz a kezedre. Dühös leszel, gyűlölsz és szeretsz. ...Félni fogsz a haláltól!

-Mi az a valami... Amit most mondtál?



LÁBJEGYZET: * Fényképészeti szakszó: a kamera hátrafelé mozog, a képmező kitágul. Hasonlít a zoom-hoz.



-A halál? Az olyan, mintha szétszerelnének. Darabokban heversz a tétlenségben. Nem tehetsz semmit!

-Én igenis bármit megtehetek! Én szuperautomata vagyok! A képességeim felülmúlják az embereket! Ezért kell nekem megmenteni a földet. Ami a Pálma bárban maradt, az utolsó dézsában. Doktor Diesel nagyszerű tervet eszelt ki, hogyan szerezzük meg!

-Te a földet akarod megmenteni, ahelyett, hogy magadat mentenéd? Te tényleg hős vagy! Kössünk üzletet!

-Miféle üzletet?!

-Ha elhozom neked az utolsó termőföldet, emberré változol és feleségül veszel?

-Miféle találós kérdés ez?! Cserébe válaszolok három kérdésedre – egyezik bele Max.

-Az üzlet megkötetett! – A lány hangja ezúttal vészjóslóan cseng. -Nagy hülye hős vagy!

*

A hadihajó belsejében a szűk teret töltények és gránátok zsúfolják. A doktor csalódottan visszacsomagolja tokjába a kézi filmfelvevőt. A polcokon régi könyvek és benzineskannák sorakoznak. Középen egy asztalkán áll a doktor legféltettebb kincse, a földes dézsa. A derékba tört csonkon fiatal zöld hajtás serken, melyet selyemszalaggal óvatosan a karónak mellé szúrt rakétatöltethez kötöztek.

Nyílik az ajtó és belép Max, hóna alatt két rendőrkutyával.

-Ezeket a kutyákat leértékelve vásároltam az Erőszak Áruházban. Olcsóbbak voltak, mint a gumibotok! – Rápillant a kutyák fülébe épített számlálóra: -Alig ötvenezer kilométert futottak. Majdnem újak! Ha kátránnyal beinjekciózzuk a kutyákat, rákapnak az aszfaltra és fölzabálják az utolsó négyzetméterig!

Doktor Diesel úgy tesz, mintha semmiről nem tudna. Duzzogva nézi a televízió adását. A készülék röfögő disznócsordát közvetít szőrös, rózsaszínű fülekkel. A következő képsoron kitelepített lakosok vonulnak batyuval az országúton. A képernyőn megjelenik egy politikus és kezet ráz önmagával. „-Én optimista vagyok! Én optimista vagyok!” – harsogja és eltűnik a képről. A kép visszavált a húsos fülű malacokra, akik elégedetten röfögnek.

-Az időjárás-jelentést várom – magyarázza a doktor. – Arra vagyok kíváncsi, hogy lehűlünk-e vagy fölmelegszünk.

-Kik ezek a kitelepítettek?

-Holland menekültek. Mindenki arra számított, hogy Hollandiát elönti a tenger. És tessék, elsivatagosodott! A holland bevándorlókat már egyetlen nagyváros sem akarja befogadni.

A képernyőn megjelenik a sertéstelep vezetője és a röfögő malacok között a mikrofonba nyilatkozik. „-Arra törekszünk, hogy olyan egyedeket hozzunk létre, amelyek húsnövesztő képessége megegyezik az emésztési sebességükkel. Így elfogyaszthatják a saját húsukat, mely nyomban utána nőne. Kiegyenlített körforgás alakulna ki tökéletes ciklusban.” A sertéstelepről a fegyverboltba kapcsolnak. A képernyő alján szalagcímek futnak: „Live Gun Show! Revolveres rablás óránként! Ingyen töltény! Olcsó kézifegyverek ajándék műtőasztallal! Lövöldözzön reggel, este! Bumm, bumm!” A doktor csalódottan kikapcsolja a televíziókészüléket. –Sehol egy meteorológiai előjelzés! Most kénytelen leszek kinézni az ablakon, hogy megtudjam, milyen az idő!

A doktor átmászik a páncéltoronyba, hogy kikémleljen az ablakon. Max kihasználja a távollétét és a könyvespolcon kutat. A „Sosemvolt Dolgok Enciklopédiája” és az „Antik komputerek” közül kihalássza a „Szexuálelektronika” című könyvet és sietve lapozgatja. Visszacsúsztatja a könyvet a polcra. Érdeklődve vizsgálja az olvasólámpa zsinórját. A dugvillát a fali konnektorba dugja. A fény meggyullad. Max kihúzza a zsinórt. A fény kialszik. Max ismétel. A dugvillát a dugaljba dugja.

A doktor a lámpafénybe hajol és megállapítja a tényeket: -Most ég! Most nem ég! Most ég! Most nem ég! – A foglalat nem bírja a kapcsolgatást és hangos puffanással kicsapja az izzót. – Max, miért kísérletezel olyannal, amihez nem értesz?! Talán még békacombot is villanyoznál?

-Doktor, mondja meg nekem: a nőknek van combja?

-Láttam, hogy beizzottál attól a nőtől! Vigyázz, Max! Fölmelegszik a fagyott agyad! Hogyan érzékeled az ellenség gonosz tervét, hogy felmelegítse a Földet?! Meg kell akadályoznunk, hogy az emberek kozmikus hűtőházakban lakjanak!

-A nőknek... Van combja?

-Nem mondom meg! Itt az ideje, hogy indulj!

-Most akar elküldeni?! Éppen most, amikor összejöttem egy nővel?

-Támadunk! Indulj!

-Hová?

-Egy tűzhányó tetejére. Ott lakik Tulipán apó. Ő volt a fizikatanárom. Visszaviszed neki ezt a könyvet és megmondod, hogy tanulmányoztam az emberiség harcmodorát. – A doktor leemel a polcról egy vastag albumot. A borítón ez áll: „The World War”* – Kérj tanácsot Tulipán apótól!

-Hogyan jutok oda? Repülővel? Rakétával?

-Tulipán apó régen halott. Csak az emlékemben él. Oda nem lehet rakétával menni! Leközvetítelek egy zártláncú televíziós hálózaton.

Doktor Diesel a saját fejére irányoz egy kamerát. Egy másikat Max felé fordít.

-Most bemész az emlékeimbe, melyek a homloklebenyem mögött rejtőznek! Mindent úgy teszel, ahogy mondtam! Elkészültél..? Egy, két, há! Record!

A doktor megnyomja a gombot. Max eltűnik a doktor emlékezetében.



LÁBJEGYZET: * „A világháború.”. Történelmi Kiadó, 1914-1918. Második kiadás ugyanitt, 1939-1945.

*

Tulipán apó egy kiszáradt fa tetején gubbasztott egy tűzhányó tetején a doktor emlékezetében. Max az égbolt állásán érezte, hogy furcsa helyen jár. A csillagok helyén piros eperszemek mozogtak.

-Halló! Halló..! Engem doktor Diesel küldött! – kiáltotta a gallyak közé.

-Nem hallom, mit mondasz! Gyere föl hozzám! – Az öregember ledobta a fáról a földig érő fehér szakállát. – Másszál fel rajta!

Max felmászott a fa tetejére. Az idős mester ártatlan gyerekszemekkel tekintett a jövevényre. Max az öregember füléhez hajolt és hangosan belekiáltott:

-Doktor Diesel küldött!

-Ottó? Á, Ottó! Ottó a legtehetségesebb tanítványom volt nekem az Ottó! Ügyesen villanyozta a békacombot a fizikaórán az Ottó. ...Hogy van Ottó?

-Kutatómérnök lett. Azt kutatja, van-e élet a Földön. Mert a Marson van élet, az már biztos. De vajon a Földön van-e, azt senki nem tudja.

-Hát persze, hogy van! Ahol vannak fegyverek, ott életnek is kell lennie, amit a fegyverek kioltanak... Ti pedig tele vagytok puskákkal. Nálatok nagy élet folyik!

Az öreg nevetett a fogatlan szájával. Nevetés közben elfelejtett kapaszkodni és lezuhant a fáról. Max egy ugrással utána vetette magát.

-Gyere, megmutatom a tulipánjaimat – mondta az öreg a földön fekve. Max talpra segítette az öreg csavargót. Egyetlen öltözéke egy párducmintás Tarzan-gatya volt. –Tekerd rám a szakállamat és kövess!

Az öreg botorkált elöl, Max követte. A tűzhányó peremén körbesétáltak. A kráter mélyén örvénylett az izzó láva. A tetején színes tulipánmező pompázott.

-Biztonságba helyeztem a virágaimat. A tűzhányó bármelyik pillanatban kitörhet. Akkor a tulipánok elöntik a világot! Nagyon szép lesz! – Max elképzelte, milyen lesz, ha a tulipánok elöntik a világot.*

-Mester, engem azért küldtek, hogy tanácsot kérjek... Mindjárt lejár a közvetítési idő.

A vén csavargó meg sem hallotta ezt. Folytatta a mondókáját: -A Niagara fölött papírsárkánnyal építettek hidat. Akkor még nem volt helikopter, mert a Neumann János és a Csonka még csak második elemisták voltak... Az Einstein visszabukott harmadikból, Ottóval ültek a padban. Ők találták ki az ötletet! ...Újsághirdetésre jelentkeztek a gyerekek. Az első, aki át tudta ereszteni a sárkányát a túlpartra, száz dollárt kapott. Azzal a madzaggal áthúztak egy erősebbet a vízesés fölött. Azzal meg egy kötelet. Aztán egy drótkötelet. Így lett kapcsolat a két part között. Lehetett hidat építeni!

-Mester! Tíz másodperc múlva kikapcsolnak! Vissza kell mennem. Adjon tanácsot! Melyik a legveszélyesebb fegyver? Doktor Diesel várja a választ.

Az öreg visszafordult a tűzhányó peremén. Majdnem beleszédült a forró lávába, de aztán mégsem. Visszanyerte egyensúlyát. Nyugodt hangon felelt:



LÁBJEGYZET: * Olvasók, képzeljétek el ti is!



-Kilenc, nyolc, hét... A legveszélyesebb fegyver? Hat, öt, négy... Mi lenne? Tej, liszt, és é...

*

Ebben a pillanatban lejár az adásidő. Doktor Diesel kikapcsolja a kamerát. Max előbújik a tévéből.

-Mit mondott..?

-Csupa ismeretlen anyagot – legyint Max. –Tej. Liszt. Ésé!

A doktor az élelmiszeres dobozokat ellenőrzi. –Tej van, liszt van. Ésé nincs. Szereznünk kell valahonnan! – A doktor lázasan készülődik. Rengeteg hátizsákot akaszt magára. Esőkabátja zsebeibe hentesbárdokat tömköd. A kabát szárnyai szétnyílnak. Max látja, hogy a doktor acéláruval alaposan fölszerelkezett. Fűrészfogú tőrök, kisebb szablyák, rugós kések, tompa hegyű szamurájkardok, görbe herélőkések és dugóhúzós svájci bicskák tarkállanak a kabátja alatt nagy összevisszaságban. A doktor észre veszi Max fürkésző pillantását. – Veszélyes kaland éséért menni! – A derekára csatol néhány bozótvágó kést. – Valamit elfelejtettem? – A doktor az emlékezetét erőlteti.

-Megvan! Eldobható műanyag kést! ...De mi lehet az ésé?

Max felmarkol egy pallost. – És én is jövök! – A doktor elnézően mosolyog:

-Minek az neked? Majd én megvédelek!

Kimásznak a hadihajóból. A sivatagban egy riksa várakozik. A szalmakalapos kuli a homokban guggol hintója mellett. A doktorék közeledésére föláll: -Taxi..?

A doktor egy kézlegyintéssel hárít. Gyalogolnak tovább a homokban. A kínai utánuk fut a kétkerekű hintóval. –De nekem azt mondták, hogy magukat föl kell venni! Szállni be a hintóba gyorsan! Schnell! Los, los!* – sürgeti őket a kínai.

Max és a doktor összenéznek. –Ha akarja, beszállhatunk. – Beülnek a kuliba és elhelyezkednek az ülésen.

-Azt is mondták, maguk adni öt dollárt! Gyorsan, gyorsan! Vite, vite!**

-Max, maradt még a porból? Fölöntjük vízzel és kész.

A doktor egy kulacsból vizet kever a dollárporhoz. Túl sok vizet tölt. Egy marék bankjegy keletkezik. – Hatezernyolcszáz dollár – mondja a kínainak és átnyújtja a pénzt.

A kínai megragadja a gyaloghintó szarvát. Max a tájat nézi. Fél perc után megszólal: -Doktor, ez a pasas egyhelyben fut! – Igaza van, mert a hintóval ugyanott állnak. A kínai rendületlenül fut. – Azt is mondták, hogy kerék a homokban elsüllyed gyorsan! Quickly, quickly!***



LÁBJEGYZET: * Ez a kínai korábban Münchenben dolgozott egy étteremben, de papírjai nem voltak. („Gastarbeiter”) ** Nagybátyja Párizsban pincérkedett és gyakran leveleztek. („Étranger”) *** Ezt nyelvkönyvből tanulta. „How to learn English in 2 days?” Harmadik oldal.



Max kiszáll. – Cseréljünk hely! – A kínai beül a doktor mellé. Max rákapcsol. Füstölögve csíkot húz a homokban és percek alatt elhagyják a sivatagot.

-Hová megyünk? – kérdezi a doktor, miközben nézi a tájat.

-Én tudjam?! – feleli Max. – Én futok!

-Nekem azt mondták, hogy cseréljünk hely! Adtak hatezernyolcszáz dollárt! Címet senki nem mondott! Honnan tudni én, hová megyünk?

Doktor Diesel erősen megragadja a szalmakalapot és megrázza. A kínai méltatlankodik: -Jaj, jaj! Nem bántani engem! Én vagyok titkos ügynök, megmenteni magukat a haláltól! Elcsalni magukat hadihajóról! Patyomkin cirkálón lesz lázadás! Film* is lesz belőle! Tésztagépek megölni magukat! Föllázadnak a sok vaníliakrém miatt, mint matrózok! Hamarosan!

Ebben a pillanatban a horizontról ágyúdörrenés hallatszik. A doktor fölismeri a Patyomkin cirkáló lövegét. –A pálmafa ott maradt! A picsába!

-Pi Csang! Ez nekem nevem – mosolyog a kínai. –Cseréljünk hely! Most én futok tovább!

Doktor Diesel kiszáll a riksából. – Gyerünk, Max! Szerzünk egy másik hadihajót! Az Auróra megmaradt! Disneylandben** horgonyoz. El kell lopnunk!

*

A jeges szél kitépi a térképet a doktor kezéből és Max arcára tapasztja. Doktor Diesel a fagytól gémberedett ujjal Max orrára bök: -Ez itt Alaszka!

-Ahol most vagyunk? – Max hangja tompán szól a fagyott papírlap alól.

-És itt állunk mi! – A doktor egy kis pontra mutat a térképen. – Itt vagyunk az örök fagy birodalmában!

A képmező kitágul. A végtelen fehér tájban derékig a hóba süllyedve két apró figura áll.

-Hogyan kerülünk a sivatagból Alaszkába? Útlevél nélkül, gatyában?! – hangzik tompán a térkép alól. Doktor Diesel elgondolkodik. – Az ellentétek vonzzák egymást. Mint semmi a mindent, mint láncfűrész a szalonnát, mint az ember a gépet!

-Én épeszű gép vagyok. Magamtól sosem jönnék ide.

-Ha százötven méter mélyre leásunk a jégpáncél alá, éppen Disneyland főkapujához jutunk. Ott horgonyoz az Auróra csatahajó!

-Ráfagyott a térkép az orromra! Nem látok semmit!

A doktor megkocogtatja a jeges maszkot, mely fölvette Max arcformáját.

-Erősen ráfagyott! Nyitok két lyukat, hogy kilássál.



LÁBJEGYZET: * Utalás Szergej Ejzenstejn híres filmjére. Ez a kínai nem is volt olyan tudatlan! ** Észak- és Dél-Amerika 14920-ban, felfedezésének tizedik milleniumán Disneyland néven egyesült. Ez alkalomból a háromezer dolláros bankjegyet Miki egér portréjával díszítették.



A doktor elővesz egy rozsdás forgópisztolyt. Max szeméhez illeszti és meghúzza a ravaszt. A fegyver füstfelhőt okád és elsül.

-Na? Mit látsz?

-Túl kicsi a lyuk. Nagyobb golyó kellene! – feleli Max. – Lőjön még egyszer!

A doktor ismét tüzel. – És most?

-Félre trafált! Ez a szemöldökömbe ment.

A doktor harmadszorra húzza meg a ravaszt. –Most jó..? Mit látsz?

-Jegesmedvét! Egészen közelről.

-Csak nem egy támadó jegesmedvét látsz? – kérdezi a doktor és hátra se néz. Hanyag mozdulattal tüzel a válla fölött. Éppen jókor, mert a fölágaskodott, üvöltő jegesmedvét pontosan szíven találja. A hatalmas állat összerogyik és a doktort maga alá temeti.

Max tanácstalanul ácsorog a hóban. A térkép lyukán kémleli, hová tűnt a doktor. Nem lát semmit. Max megelégeli a dolgot, hogy csak a fagyos szél süvöltését hallja Alaszkában.

A hó alól fölbukkan a doktor kétszáz méterre. –Erre, erre! Megtaláltam Disneyland bejáratát! Ez az egész Alaszka nem más, mint egy hatalmas mikroklíma, melyet alulról gerjesztenek! Ez csak műhó! A jegesmedve ügynök volt!

Max a derékig érő műhóban odaküzdi magát a doktorhoz. –Azt hitték, ezzel a hómezővel elrejthetik a leeresztő cső nyílását! – Egy játszótéri csúszda előtt állnak. A piros műanyag vályú a mélybe torkollik.

-Ez lenne a bejárat? – kérdezi Max megütközve.

-Ez, ez. Ülj be gyorsan! – sürgeti a doktor.

-Doktor, maga menjen elöl!

-Félsz egy ártatlan gyerekcsúszdától?! – A doktor beleugrik a nyílásba. Max kezét a térkép lyukára tapasztja. –Áááá! –kiáltja és vakon követi mesterét. Lecsúszik a csúszdán a sötét nyílásba.

*

Odalent nyalókaárusok tömegébe zuhannak. A hangszórókból édeskés zene árad. Pattog a kukorica, a napernyők árnyékában többen rágógumit rágnak napszemüvegben. A leeresztő cső nyílásánál az Erőtorony emberei rózsaszínű egyenruhában igazoltatják a belépőket. Doktor Diesel gyűrött viharkabátjában kitűnik a várakozók tömegéből. A kalapácsfejűek gyanakodva forgatják a doktor hamisított energiaengedélyét.

-A térképarcú bejöhet! – szól a főtiszt és Max-ra mutat. – A kalapos kint marad!

-Menj be egyedül, Max! – biztatja a doktor suttogva a hőst.

-Be akarsz menni? – A főkalapács Max-hoz fordul.

-Be! Különben nem tudok hadihajót lopni.

-Az Aurórát akarod megszerezni? Odaadjuk ingyen is.

-Mennyi a belépődíj?

-Nincs belépődíj. Ha kitalálod, hogy tízünk közül melyikünk őriz a szájában egy gyémánttal ékesített söröskupakot, akkor bemehetsz.

Max hümmög. Belemegy a játékba. Rámutat az egyikre. –Te őrzöd!

-Nem.

-Akkor te!

-Én sem.

-Akkor a másik, ott!

-Nem talált!

-Akkor ez itt, ni!

-Én sem!

-Akkor az a bandzsa?

-Bandzsa vagy te! Én nem őrzöm! Üres a szájam.

-Akkor a köpcös!

-Hülye vagy, mert én sem őrzöm!

-Akkor ő!

-Nem, mert ő tegnapelőtt lenyelte. Neki nem adjuk.

-Akkor a bajuszos őrzi, aki hasonlít rám, csak nekem nincs bajuszom!

-Utálom, ha hasonlítgatnak! – feleli az őr. – Gondolhatsz még kettőt, mert ez sem talált!

-A parancsnok őrzi?

-Ez sem talált!

-Akkor nem tudom.

-Gondolkozz csak! Tízből kilenc nem talált. Akkor ki lehet..?

-Doktor Diesel?! Nahát!

-Főnök, ez olyan hülye, hogy nyugodtan beengedhetjük. Nem tesz semmi rosszat!

-Csak akkor mehet be, ha kitalálja szabályosan. Adjunk neki mentő kérdést!

-Na jó – egyezik bele a főkalapács. – Figyelj, te hengerfej! Mi az, hogy mi?

-Ti! – feleli Max.

Most az egyenruhások hümmögnek. –Ezt kitalálta! Bizony, kitalálta! Kitalálta!

-Akkor bemehetek?

-Be, be – bólogatnak a kapuőrök. Kitárják a nehézveretű fémkaput.

Max büszkén belép a parkba. Az okos doktor kint marad.

*

Az olajvezetékek nyomással telítődnek és megrándulnak. Az autófaló óriás fűrészfogú állkapcsai szétnyílnak a hidraulikus vezérléstől. Pofája lángot okád. A szörnyeteg acélkarmaiban egy kiszuperált kocsi vergődik. ...Még él! Még él!

Az aréna közepén a Robosaurus, ez az emésztő gépisten, satumarkába szorítja a rozsdás karosszériát. Lassú, fenséges mozdulattal a szájához emeli. Felvijjog egy rémült sziréna. Az áldozati autó motorja kétségbeesetten beindul, mintha menekülésre gondolna a szerencsétlen. De a Robosaurus könnyedén összepréseli a fémtestet. Fűrészfogával beleharap. A szélvédő szilánkokra szakad, a benzintartály berobban. A szadista szörnyeteg torkára fényes folyadék fröccsen. Fém a fémbe vág! Lám, a fáma beteljesül! Recseg a lemez, egy kerék kiszabadul, elgurul. Nem zuhan le, acéldrótra kötve csüng a magasban. Az összeroppantó pillanatban a haldokló gép motorházfedele felpattan, ernyedten engedi látni a vergődő szív utolsó munkáját, a leálló turbómotor szelepszakadását. Buggyan egy géphabos pöffenés. Ömlik a motorolaj a csonkolt roncsból. Sorsa beteljesül. A kivégzett gép lassan eltűnik az őrlőfogak falánk sorfalán. -...K! ...K! – zúg a nép.

Pattogó csavarzápor zúdul a közönségre. Sír a gép, a könnyek záporoznak! A nézők fölugrálnak helyükről és ünnepelik a győztes autófaló óriást. Max émelyeg a látványtól, pedig erős telefongyomra van. Máris csörög a készülék. Doktor Diesel beszél: -Max, menekülj! A következő te leszel! Felfal téged a szörnyeteg! Fémből vagy és ezt érzi!

Max arcán olvadozik Alaszka térképe. Lecsúszik a fagyott papír. Max látja, hogy a Robosaurus új célpontot keres. Éppen őrá irányozza a gyémántlencse keresősugarát.

Max belenéz a szikrázóan hideg szemekbe. Ennyi elég is neki. Felugrik helyéről és futva menekül. Sajnos, az Auróra csatahajó végleg Disneylandben marad, pedig odaadnák ingyen is. ...Ki tudja? Ki tudja?!

*

-Tedd ide a kezed! – szól a doktor. Egy kovácsüllő áll középen. Mellette lobog a tűz. Az Erőtorony hatalmas épülete a távolban magasodik. Max az üllőre teszi a kezét. A doktor nagykalapáccsal Max ujjára sújt. A fogóval fölmelegíti a mutatóujjat és hegyesre kalapálja. – Tölcsért csinálok a kezedből!

Max egykedvűen tűr. A doktor kovácsol és munka közben magyaráz:

-Az Erőtorony épületét a világűrből szabad szemmel is jól láthatod. Nem nagy ügy kirepülnöd az űrbe... Rakétaként bármikor megteheted! A cápák az Erőtorony, e gigantikus kalapácsot formázó irodaház ötvenedik emeletén rendezték be főhadiszállásukat. A vastag szivart szívó üzletemberek füstölgő gyárkéményre emlékeztető cilinderekben igyekeznek megszerezni az Egyesült Hűtő részvényeit. Fölmelegítik a Földet üzleti okokból! A mi tervünk az, hogy megakadályozzuk az ő tervüket. Le kell rombolnunk az Erőtorony épületét!

-Hogyan juthatok be a toronyba?

-Mindjárt kigondolom. – Doktor Diesel kicsomagol hátizsákjából egy hatszemélyes kávéfőzőt. – Ez az én személyes komputerem! – A doktor beleteszi a papír filtert. Fekete kávéport hint rá és bekapcsolja a készüléket. – Ez a komputer kávét főzni is tud. Megiszom a kávét és jobban működik az agyam.

A doktor felhörpinti a kávét. – Megtaláltam a megoldást!

-Töltsön nekem is! – mondja Max. De a doktor nem tölt. Tovább magyaráz:

-Az épületben több védelmi rendszer működik. A földszintet pitbull kutyák védik. Itt rendszeres a fogorvosi ellenőrzés! Az első emeleten kaptárakban vadméheket tartanak. Aki ezen túljut, az a másodikon jegesmedvékkel harcolhat. A harmadik emeleten védelmi víztartályt építettek piranhákkal. A negyedik szintet termeszhangyák védik. Az ötödiken semmi sincs, de aki ide lép, az büntetésből visszamegy két emeletet. A hatodikon egy vizsgabizottság ülésezik tudósokból. Aki a kérdésekre mégis válaszolni tud, az a hetedik emeleten légüres térbe jut. Itt ráadásul súlytalanság uralkodik. A nyolcadikon meztelen nők jönnek. Vigyázat, Max! Ezek valójában darálógépek... A kilencedik emelet egyetlen teremből áll. A mennyezet mozgatható. A présgépet két csuklyás hóhér tekeri. Végül a tizedik emeleten egy kövér titkárnőt találsz, aki kávét főz neked. Légy óvatos, Max! Mind közül ez a legveszélyesebb!

-Miért?

-Mert a kávé felpumpálja a vérnyomásodat. Egyetlen meggondolatlan mozdulattól elröpülsz a világűrbe!

-Át lehet... Ezen a védelmi rendszeren törni? – hebegi Max döbbenten.

-Csak úgy, ha rögtön a tizenegyediken kezded!

-Adja kölcsön a légcsavaros sapkát!

-Áá! – legyint a doktor és főz még egy kávét. – Tudok jobbat!

*

Max és a doktor egy hatalmas toronydarut bámulnak alulról. A daru gémje fordul és a helyére emel egy gerendát. Az Erőtorony folyamatosan épül. A kor követelményei szerint az irodaházat állandóan fejlesztik. A munkások most éppen egy bombafogó pajzsot betonoznak.

-Mi legyen a darukezelővel? Dobjam ki a fülkéből? – kérdezi Max a munkazajban.

-Megkéred, hogy szálljon ki. Ha nem akar, ráakasztod az ellensúlyokra. Ne feledd, hogy védősisak viselése kötelező!

Max és a doktor a fejükre tesznek egy-egy narancssárga védősisakot. – Itt vannak a munkavédelmi szabályok... Szénsavat kell piálni és hasonlók...

Doktor Diesel a hátizsákban keresgél. Megtalálja a könyvecskét. Fölegyenesedik, hogy átadja Max-nak.

A kép hátterében a daru ellensúlyán egy kapálózó figura lóg. Max vidáman integet a kezelőpultnál. –Indul a támadás! Nincs vesztegetnivaló idő! – Meghúz egy kart. A daru gémje körbe fordul és bezúzza az ablakokat az Erőtorony huszadik emeletén. Pattognak az üvegszilánkok. A harmadikon lévő víztartály megreped és elönti a földszinti kutyákat. A piranhák harapják a pitbullokat. Felbúgnak és vijjognak a szirénák. Valami kéz meghúzza a vészkapcsolót. Riadó! Riadó! Ultrafoki riadó! A szirénák szikráznak, a szirénák szénre szabott ultrafoki riadót búgnak. Riadó! Riadó! Az éjjeliőr felriad és szénsavat tölt. A védőital oltalmaz. A munkások* megállás nélkül betonoznak. Az égbolton vadászrepülők húznak. A kövér titkárnő féltve magához szorítja a forró kávéfőzőt. A hőség lyukat éget az alumíniumöntvény testébe. Az általános zűrzavarban egy elszabadult írógép sebesen kopog.** Több sebből dől a vér, ettől a tőkések zsebe dagad. Halkan dől a tőke, mert megdöntik. Emiatt senki nem sír!***

Max végigegyensúlyoz a huszadik emeletbe csapódott daru gémjén. Eltűnik a szétzúzott ablakban. Kisvártatva újra megjelenik. A tenyeréből tölcsért formáz:

-Doktor Diesel! Bent vagyok! Most mi a feladat?

A doktor aprócska pontnak látszik a távolban. Kezével integet. Valamit magyaráz és mutogat. –Nem értem! – Max hiába csavargatja mellén a gombokat, nem sikerül bemérni a doktor frekvenciáját. A telefon sem csörög a gyomrában. „Lemegyek és megkérdezem, hogyan tovább!” – villan fejébe a gondolat. A villanófény kisülését odalentről meglátják a magasfeszültségű vadászok. – Ott van! Utána! – kiáltozzák. Az épületben kiégtek a liftek. A magasfeszültségű vadászok a lépcsőházban trappolnak fölfelé. Max az épület falán észre veszi a tűzvédelmi vaslépcsőt. Máris rohan lefelé, hogy megkérdezze a doktort, mit mutogat olyan izgatottan. Kettesével ugrál lefelé a lépcsőfokokon.

Max a huszadikon kezdi, tehát sok időbe telik, amíg leér. Használjuk ki ezt az időt okosan! Következzenek a reklámok!

A képernyőn sűrű köd gomolyog. Kivehetetlen alak beszél a homályban: „Szamurájok, szívjatok szivart! Használjatok növesztő filtert! A meggyújtott szivar az egyik végén elég, a másikon újra képződik. A dohányzás gazdaságos. Minden cigi mindig ég!” Zene csendül és új reklám következik. A képen egy körtefa lombjai susognak. „Nincsen kocsija? Hívja az autónövesztőt! Gyümölcsfába oltva a jövő nyáron leszüretelheti saját termésű autóját!” Ismét zene következik, utána új reklám. A képen egy mosolygó háziasszony darál a konyhában. „Daráljon lexikont saját otthonában! A-tól Z-ig gyorsan megsemmisíti az Ön könyvtárát a zúzógép. Az őrölt pépből mosóport nyerhet!” Gyors képváltás. Az új hirdetésben egy kisfiú palackozott vizet nyújt egy géppisztolyos télapónak. „Helyezze biztonságba ivóvizét bankunk széfjében! Páramentes páncélkamrák az év minden napján. Télapó Bank. Ahol az ivóvíz kamatozik.” A fegyveres télapó mosolyogva szívószálat ad a kisfiúnak.

A reklámok alatt Max vaslépcsőről vaslépcsőre ugrál. Leér a huszadik emeletről és a doktor felé rohan. Futás közben gondolkodik. „Most azt fogja mondani, hogy menjek föl a harmincadikra!” Lihegve megáll a doktor előtt.

-Nos, doktor? Mit akart mondani?

-Lejöttél? – kérdezi a doktor.



LÁBJEGYZET: * Nem magyar munkások voltak. ** Tarzan Zéró követte az eseményeket. *** „Döntsd a tőkét, ne siránkozz! Ne szisszenj minden kis szilánkhoz!” (József Attila verséből)



-Nem látja, hogy itt állok maga előtt?!

-Az érzékelés csalóka. Szeretném tudni, hogy lejöttél-e, vagy sem.

Max végigtapogatja a saját testét és maga körül a földet is. – Itt vagyok, tehát lejöttem. Legalábbis úgy tűnik, hogy itt állok maga előtt. Négykézláb!

-Akkor jó! –feleli a doktor és futásnak ered. – Meneküljünk! Föl a hídra!

Max föl sem áll a földről, négykézláb menekül. Így is könnyedén megelőzi a doktort. Pár száz méterre megáll és bevárja. A doktor egy vasúti hídra mutat a távolban. – A túlsó hídfőt átkarolod, mégpedig úgy, hogy a pillér mögötted legyen! Én az innensőnél ugyanezt teszem. Búcsúzzunk el!

-De miért?

-Azt kérdezed, miért? Ilyet csak az emberek kérdeznek! Egy automatának nincs szüksége válaszokra! Tehát kérdésekre sem!

A doktor lehajol és átöleli gépét. Búcsúzkodik. –Szevasz, Max! Most ketten kétfelé megyünk!

-De miért?

-Az Erőtorony épülete megrendült, mert valaki bezúzta a huszadik emeletet! Hamarosan derékba törik az épület! A kalapács formájú irodaház feje pontosan a híd közepére dől. A kőpillérek erőtengelyt adnak, ahogyan fizikából tanultuk. Hatalmas ugródeszkaként működik a híd. Mindjárt elröpülünk! Ketten kétfelé! Szaladj át a hídon gyorsan!

-Repüljünk együtt! – kérleli Max a doktort.

-Nem lehet. Fontos dolgom van. Amíg te a meneküléssel magadra vonod a figyelmet, addig én fűvel beültetem az autópályákat, hogy csak fűnyíró gépekkel lehessen száguldozni rajtuk. Viszlát, Max! Jó repülést!

Az Erőtorony épülete recsegve dőlni kezd. Ezt onnan látjuk, hogy a kivilágított épületben a fények a helyükön maradnak, de a függőleges vonalak elferdülnek. Egy rövid másodpercig olyan az egész, mint a ferdetorony Pisában. De csak egy rövid másodpercig, mert az épület dől tovább. Kutyák, piranhák, jegesmedvék, vadméhek és meztelen nők kavarognak a levegőben. A kövér titkárnő eltűnt. A doktor és Max elbambulva gyönyörködnek a látványban. A fejük felett elrepül egy alumínium kávéfőző.

-Max! Rohanj át a hídon! – ocsúdik a doktor a kábulatból.

Max az utolsó pillanatban átszalad a hídon. Még négykézláb is ráver a távra egy másodpercet a zuhanó kalapácsfej alatt.

Az irodaház pontosan a híd közepére dől. A vasúti híd reccsenve a vízbe rogyik. A doktor számítása helyesnek bizonyul, mert a hatalmas ütéstől ők ketten egymás röppályáját keresztezve elrepülnek. Mire a légierő észbe kapna, már messze járnak.

*

Most osztott képmezőt látunk. A bal oldalon azt látjuk, hogy doktor Diesel a levegőben repül. Mintha sportoló lenne, szabályosan oldalához szorítja a karját, fejjel előre tekint és összeszorított szájjal repül, mintha repülőhal lenne. Vagy mintha repülőgép lenne. De sem ez, sem az, hanem ő doktor Diesel, aki a levegőben repül.

A jobb oldali képmezőben azt látjuk, hogy Max a bútoráruház tetején landol. Mi nézők, itt követjük az eseményeket.

-Kész a tea! – hallatszik a lány hangja képen kívülről. Max leszalad a mozdulatlan mozgólépcsőn a törmelékek között. A lány a pénztárban ül és teázik. –Tudtam, hogy jössz. Kész a tea. Kérsz hozzá olajat?

-Csak olajat kérek.

Max fáradtan leül a lány mellé. –Repülés közben rám lőtt egy vadászpilóta! Alig tudtam félre ugrani. Amikor filmeket nézel, te sem gondolnád, hogy milyen nehéz hősnek lenni...

-Embernek lenni könnyű?

-Honnan tudjam?! Nem voltam még ember.

-Várj egy percet! Kimegyek és átöltözöm.

-De miért?!

-Pszt! Ne kérdezz semmit! Legyen ez meglepetés! – A lány kilibben a pénztárból.

Max egyedül marad a romos áruházban. A háttérben, a falon felfedez egy tűzoltási vízcsapot. Odaugrik a tömlőhöz. A tömlőben víz kotyog.

Most drámai képsorok következnek. Max megiszik egy pohár vizet. Szemtől szemben áll a csappal. Vizet tölt egy pohárba és a szájához emeli. Meg akarja tudni, hogy ez a víz mit jelent. Ha megissza, szétesik-e? Ez a víz a halál vize? Vagy ez a víz az élet vize? Max végzetes méltósággal fölhajtja az italt. Lenyeli.

Max figyel, mit érez magában. Megpróbálja megfogalmazni a gondolatait. „Édes istenem, milyen jó ízű a víz! Ember vagyok tehát! Gondolataim vannak! Istenem van!” – Max böffent egyet. – „E-e-ember lettem végre! A szomjamat oltja ez a víz. Látom a vízkép elemzését, látom a vízkristályok rajzolatát. ...Milyen hevesen mozognak énbennem! Bizsergetnek a molekulák! A H2O felkavarja gyomromat. Két há, egy ó..! Hideg ez a víz. Felkavarja, felkavarja, felkavarja gyomromat! Érzem, mint ember, és tudom, mint gép! Isten lettem saját magam fölött! Egyetlen pohár víztől csupán! ...Megiszom még egyet!”

Max ennyit tud éppen ott és éppen akkor megfogalmazni a vízivás természetéről. Gyorsan leteszi kezéből a poharat, mert hallja a lány lépéseit. A lány közeleg. Télikabátot visel.

-Mit csinálsz te itt, Max?

-Tesztelem a fantáziámat.

Miss Mastermind a csaphoz lép és tölt magának. –Emelem poharamat a te új emberéletedre! – Koccintanak. – Most lettél nulladik éves! Engem bátran tegezhetsz...

-Minek rajtad ez a télikabát?

-Hogy jobban levetkőzhessek. – A lány érzékien gombolkozik. Kitárja a kabát szárnyát. Max a kabát alá les, van-e a nőnek combja.

-Mit szólnál hozzá, ha megkérnélek, hogy jól tegezzél le engem? Közben fölteszek néhány icipici kérdést neked. Quo vadis, egyebek...

Max érzi, hogy vezetékeiben a hűtővíz gyorsabban kering. Vagy a vére volt, amely felforrósodott? Nincs sok ideje a bizonytalankodásra, mert a lány máris magához húzza őt: -Megkérhetlek rá? – pihegi. ...Vagy susogja?

-Igen. Kérj meg!

-Akkor megkérlek. Javítsd meg a zuhanyfüggönyömet!

Max munka közben jól érzi magát, még fütyörészik is. Ilyesmit még nem csinált, mindig a Föld megmentésével törődött. Miss Mastermind túl hosszúra szabta a zuhanyfüggöny rúdját.

-Csak ez a baj? Le kell vágni belőle! – mondja Max és fűrészelni kezd.

Ebben a pillanatban kitörik az ablak és valami bezuhan a bútoráruház fürdőszoba-osztályára. Se nem repülőhal, se nem repülőgép, hanem Doktor Diesel az..! Az osztott képmező egységesre vált.

-Doktor..! Hogyan kerül ide?!

-Megváltoztattam a röppályámat! Te mit csinálsz itt?

-Fűrészelek.

-Lemérted előtte, hogy mennyit kell levágnod?

-Biztosan jó lesz – dünnyög Max és a helyére illeszti a zuhanyfüggöny rúdját. Azonnal leesik.*

-Az előbb túl hosszú volt. Most túl rövid – állapítja meg Max. – Közelebb kell tolni egymáshoz a falakat! – Max kimegy a fürdőszobából és nekiveselkedik. Tolja a falat befelé.

-...Sok! – kiáltja doktor Diesel. – Nagyon összetoltad! Kicsit vissza!

De visszafelé már nem sikerül a falakat széttolni. – Akkor le kell vágni a rúdból! – A doktor fűrészelni kezd.

Miss Mastermind érdeklődve figyeli a két ezermester munkáját. Szeretné megóvni a rommá lőtt áruház maradék berendezését, ezért belekarol Max-ba és félre húzza.

-Amíg a doktor a zuhanyfüggönyt javítja, addig mi korcsolyázhatnánk!

A földszintről Johann Strauss valcerének hangjai szűrődtek fel. –Siessünk! Ez már a mi zenénk! – A lány ledobja magáról a télikabátot. Hófehér dresszben és tüllszoknyában pompázik. Magukra csatolják a korcsolyacipőt és lerohannak az áruház földszintjére. Éppen jókor, mert a hangszóróban már őket konferálják.

Max és a lány kifutnak a jégre. A kötelező gyakorlatok következnek. A lány kecsesen siklik és könnyedén ugorja a figurákat. Dupla Lutz, tripla Axel, guggoló pörgés... Max titánból készült lábujjával lefúrja magát a jégbe és másodpercenként száznegyvenet forog.** A közönség ujjong. A nézők virágot



LÁBJEGYZET: * Gyerekmondóka: „Ne zuhanj le, zuhanyfüggöny! Függi, függi, függjél te!” (Gondoltam, beleírom. Miért ne? – T.Z.) ** Ez az írói képzelet játéka. Ha Max percenként hatezres fordulatra képes, mint korábban megtudtuk, akkor másodpercenként csak 100-at foroghat! Lehet, hogy tetszeni akart a nőnek és igyekezett? Teljesítményével csapást mért az imperializmusra (lásd: Sztahanov).



dobálnak a jégre. Az álomszép kűrt mégis szűkmarkúan értékelik a pontozóbírók.

Doktor Diesel televízión nézi a közvetítést az emeleten. – Kész a függöny! – Fölemeli pontozótábláját és mindenre tíz pontot ad. Háta mögött a zuhanyfüggöny lassan ernyed és a földre hullik. Hatalmas robaj hallatszik. A doktor megfordul a zajra. ...Mi volt az? Csak nem a zuhanyfüggöny?! Elégedetten állapítja meg, hogy nem; csak az áruházat bombázzák.

A jégtánc-kettős eldobálja virágcsokrait és kirohan az épületből. A bútoráruház előtt egyetlen magányos autó parkol. Max menet közben sajnálkozik: -Kár, hogy nem a miénk! – Föltépi a kocsi ajtaját és beugrik a kormány mögé. – Nem baj! – kiáltja a lány és az ülésre pattan. – Lépj a gázra!

Max a gázra lép. Titánium lába kiszakítja a kocsi padlólemezét. Lába a motortérbe lóg. Ha már ott van, egy-két mozdulattal besegít a dugattyúk munkájába. A kocsi sebesen száguld.

Egy agybombázó mélyrepülésben végigsorozza az utcát. Max néhány golyót elkap a fogsora között, de a mutatvány közben figyelmetlenül a falnak kormányozza a kocsit. ...Puff! A kocsi összetörik.

Max és a lány kiugranak a füstölgő géproncsból. Bevetődnek egy alagsori ablakon.

Odalent könyvkötő üzem működik. A munkások mézzel ragasztanak. Max 150 Bar légnyomással megfogja a munkavezető csuklóját. –Ragasszanak papírsárkányt!

-Igen, uram! – A munkások eszeveszett ragasztásba kezdenek. Tocsognak a mézben. A papírsárkány percek alatt elkészül, ötször nyolc méteres méretben.

-Hogyan visszük ki az ajtón? – kérdezi a lány. A távolból erősödő repülőgépzúgás közelít. – Bebújni az öltözőszekrényekbe! – vezényel Max a munkásoknak. Mindenki eltűnik a lemezből készült szekrényekben.

Max és a lány a présgép alatt találnak menedéket. Fölöttük a repülőgép ledob egy bombát és telibe találja az épületet. A mennyezet leszakad. A helyén egy óriási lyuk tátong.

-Éppen kifér a papírsárkány! – örvendezik Max. Ruhája téglaportól vöröslik. A sárkányt tapogatja: -Nem sérült meg! Semmi baja!

Óvatosan kiemelik a törékeny szerkezetet a romok alól. Az öltözőszekrényekből köhögés hallatszik. A munkások a szekrényekben dohányoznak.

-Karolj át! – mondja Max a lánynak. A hátára veszi a papírsárkányt. Pár lépéssel nekifut a bombatölcséres utcán és fölszállnak a levegőbe. A papírsárkány színes farka vidáman csapkod.

Max lenéz a mélybe. Tíz motoros rendőr követi őket. Mind a tízen egy motoron ülnek, egymás nyakában, piramis alakban. A legalsó vezet, a többiek döfésre tartott késeket markolnak oldalra nyújtott kezükben. Korábban egyensúlyozó akrobaták voltak a cirkuszban, most a rendőrség alkalmazza őket.

Max képtelen gyorsabban repülni. Sárkánya a szél kedvének szolgál. Néha olyan mélyre süllyed, hogy a papírfarok a legfölső rendőr arcát verdesi. Szerencsére nem tudja előre nyújtani a kezét az egyensúly miatt.

A rendőrök nem maradnak le. Kitartóan követik a menekülő papírsárkányt. Max föntről a tájat kémleli. A távolban megpillant egy alagutat. A szél rossz irányból fúj, mert az alagút egyre távolodik. Amúgy is kicsi volt, de most még kisebb lesz. –Van valami ötleted? –kiáltja Max a szélben.

A lány elővesz egy kézi ventillátort és az alagúthoz irányozza a sárkányt. A rendőrök rendületlenül követik őket. A motorral egyensúlyoznak a vasúti sínen. A sárkány átröpül az alagút felett. A tíz rendőrt elnyeli az alagút. Ám a túlsó felén csak a motor jön ki. A rendőrök eltűntek a nyeregből. –Hurrá! Lekaszáltuk őket! – örvendeznek a menekülők. Ebben a pillanatban gőzmozdony vág ki az alagútból. Rajta ülnek az üldözők. Mind a tízen fogukat vicsorgatják és kést szegeznek.

-Vonat állt az alagútban! Fölültek rá a rendőrök! – magyarázza Max a lánynak.

-Szálljunk félre! Ők arra mennek, amerre a sín kanyarodik!

A lány a kézi ventillátorral babrál. – Nem működik! Kimerült az elem! – A papírsárkány alább süllyed. A széljárásnak kiszolgáltatva többször átrepül az üldözők fölött. Olyankor a rendőrök kapkodnak a farok után és hangosan szitkozódnak. Gépágyút állítanak a szeneskocsi tetejére és beüzemelik. Tüzelnek az ágyúval. A gépágyú rosszul ég.

Max a magasból látja, hogy újabb alagút közeledik. A síneken elhagyott élelmiszeres vagonok vesztegelnek. Oldalukon „Liszt” és „Élesztő” felirat. Max agyában felrémlik az emlék. ...Mit mondott az a bolond csavargó? Ezek a legveszélyesebb fegyverek! De hol a tej?

-Max, van egy ötletem! – kiáltja a lány. – Várj meg itt a sárkányon, mindjárt jövök! – A lány elengedi Max bokáját és leugrik a mélybe. Három fordulat és egy félszaltó után oldalsó kartartásban megáll a talajon. – Ollé! – kiáltja.

-Miért nem mondtad, hogy tornász vagy?! – kiált le Max a sárkányba kapaszkodva. – A lány nem válaszol. Egy közelben álló, elhagyott tejszállító kamionhoz rohan. Beugrik a vezetőfülkébe. Bepöccinti a motort. Hátramenetbe kapcsol és teljes sebességgel a vagonokba tolat. A tartály megreped. A tej ráömlik a lisztes kocsira. Az élesztős vagonok is kapnak a folyadékból.

Miss Mastermind eszeveszett bőgéssel túráztatja a szétroncsolt tejeskocsi motorját. Az egész karambolos masszát betolja az alagútba. Kiugrik a vezetőfülkéből és futásnak ered.

Max a levegőből jól látja, hogy a rendőrvonat éppen ebbe az alagútba tart.

-Állj! – kiáltja a rendőröknek. – Állj!

Az üldözők vonata tompán belecsapódik a masszába. De robbanás helyett csak egy buggyanás hallatszik az alagútból. Az üldözők a kenyértésztába ragadnak. A rendőrökből pizza lesz.

-Leszállhatsz a sárkánnyal a magasból! Megmenekültünk! – kiabál a lány.

-Nem tudok! Elsodor a szél! – És tényleg: a papírsárkány tovább libben a szél fogságában.

*

Max egy röplabdapálya kifeszített hálójába akad a papírsárkánnyal. Szabadulni próbál, de egyre jobban belegabalyodik a hálóba. Helyzete reménytelen, ráadásul az eső is elered. – Segítség! – kiáltja Max. A testrészei pattogni kezdenek. A víz kikezdi a hegesztéseket. – Mégiscsak gép vagyok..! Segítség! Segítség!

Miss Mastermind a távolból fülel. Meghallja a kiáltást. Futásban közelít a baleset helyszínére. – Ó, Max! Te szegény! Mi történt veled? – Max karja a salakpályán fekszik. Az ujjak görcsösen rángatóznak. Körülötte néhány dollár hever.

-Rakd vissza a vállamra! – kéri Max a lányt. – Pedig már egészen ember voltam! – bosszankodik. – És a dollárpor is átnedvesedett!

A lány könnyekkel szemében babrál a testrésszel. Helyére illeszti a leszakadt tagot. – Mégis gép vagy! – A karját hajlítgatja. Az ujjak jól működnek. Max a pénzt számolja. – Most vehetünk egy másik papírsárkányt!

-Adhatnál egy gépcsókot az acélszájaddal! Te masina..! – Az embernő szerelmesen a gépférfi vállára borul.

Max megcsókolja a csajt. Furcsa pózban egybeforrnak. Most úgy tűnik, a szájuknál csavarozták össze őket. Miss Mastermind elmosolyodik. –Mégiscsak ember vagy! Te ember vagy! Érzem..!

Max kibontakozik az ölelésből. –Ez is megvolt. És most induljunk! Kalandra fel!

Kibányásszák a papírsárkányt a röplabdahálóból. Max átkarolja a lányt és magához szorítja. – Kapaszkodj erősen! – Pár lépéssel nekifut. A sárkány a magasba emelkedik.

*

A sivatag homokját hatalmas porfelhő hasítja ék alakban. A helikopterre szerelt kamera süllyed és ráközelít a homokfelhő csúcsára. Egy szemeteskocsin* doktor Diesel menekül.

A doktor megszállottan markolja a kormányt. Mellette az ülésen karnyújtásnyira hatalmas vadászíj hever. A felajzott fegyver idegére gyémánthegyű nyílvesszőt tűztek.

A doktor észre veszi, hogy filmezik. Kihajol az ablakon és a kamerába kiált:

-Az utóbbi időben... Elszaporodtak errefelé... A ragadozók! – Hangját elnyomja



LÁBJEGYZET: * Doktor Diesel környezettudatosságát jelzi, hogy ő már akkor részt vett a recycling programban.



a motorzúgás. A doktor nem kegyelmez a szemetes autónak. A homokdűnék bukkanóit eszeveszett gyorsasággal veszi. Annyira hajt, hogy néhány kukát elveszít. A doktor folytatja az ordítozást:

-Aki olvasott Csehovot... – kiabálja az ablakból a kamerába – ...Tudja, ha egy fegyvert megmutatnak, annak el is kell sülnie!

A doktor iszonyú erővel beletapos a fékbe és elrántja a kormányt. A kukásautó megpördül a homokban. Három bukfencet vet és talpra áll.

Doktor Diesel kipillant a szélvédőn, mely szilánkokra törött. – Akkor itt jó lesz! – Elégedetten kimászik a tetőre. Csípőre teszi a kezét és kémleli a sivatagi tájat. – Tehát ezen a helyen..! Itt! – A doktor belekiált az üres sivatagba.

-Találkozunk ezen a helyen!

*

A homokdűnéken árnyék siklik. A papírsárkány gőzerővel közeleg. Max egy sivatagi víkendtelek asztaláról felmarkolt egy kávéfőzőt a magasból, és most kávét főz a lánynak, aki alszik. Max egyik kézzel kormányozza a kávéfőzőt, melyből sugárban süvít a gőz. Ez hajtja a papírsárkányt. Másik kezével az alvó lány bokáját tartja, aki fejjel csüng lefelé. A lány a sok kalandtól fáradtan és mélyen alszik.

Max lepillant a magasból. A homokban két keréknyom húz végtelen csíkot. A párhuzamosok egy villogó kicsiny pontban találkoznak. Max kiengedi a gőzt a kávéfőzőből. A papírsárkány alább ereszkedik. Max látja, hogy a szemeteskocsi vészjelzői villognak. A kocsi tetején észre vesz egy csíkos nyugágyat. Doktor Diesel gatyában napozik.

A közeledő berregésre doktor Diesel a homlokára tolja napszemüvegét. Max lekiált a magasból: -Doktor! Ledobom a lányt! Óvatosan kapja el, mert alszik!

A manőverben a nyugágy összetörik, de a lány szerencsére nem ébred fel. Max a papírsárkánnyal puhán leszáll a homokban. Az alvó lány testét gondosan elhelyezik a vezetőülésen. Max középre ül, a doktor a volán mögé helyezkedik. A visszapillantó tükörből látja, hogy a nő alvás közben Max vállára borul.

-Most gyorsan mesélj el mindent! Mi történt veled? – kérdezi a doktor mohón.

Max belefog a mesébe, mi minden történt vele az utóbbi öt percben, amióta nem találkoztak.

*

A beszámoló véget ér. -És akkor most itt vagyok! – fejezi be Max a kalandok sorolását. Kis szünetet tart. Zavartan mondja: -Ez a nő mindenhová követ engem! Állandóan meg akar interjúvolni! Mit jelent ez a kifejezés, doktor? Kerestem az emlékezetkártyámon, de nem találtam. Tegnap az orrom alá dugott egy mikrofont!

-Remélem, megetted.

-Leharaptam a mikrofon fejét. Nem tudtam lenyelni. Baj van az étvágyammal.

-...Étvágy? Egy gépnek?! Ne zagyválj itt nekem! És azután mi történt?

-Kiderült, hogy a mellében hordja a magnetofont. Már régen figyelem, hogy az egyik melle néha nagyobb, mint a másik. Olyankor csévéli a szalagot egyik orsóról a másikra.

-Ez hogyan derült ki? Megfogtad?

-Megkért, hogy cseréljek elemet. Doktor! ...Mi van a nők lába között? *

Doktor Diesel zavartan igazgatja szemüvegét: -Nem emlékszem. Olyan régen volt, hogy nem emlékszem!

-Én valami pénztárcához hasonlatos dolognak éreztem.

-Buksza! Az nem pénztárca, hanem varázsbuksza! Beleteszed a pénzt, ami eltűnik! ...Turkáltál más pénztárcájában?!

-Két kézzel. Sajnos, kicsaptam a biztosítékot és elröpültem. Valahol Kubában értem földet. Pár nap után lefüleltek magasfeszültségű töltekezés közben. Egy világító szökőkút transzformátorát babráltam, mintha szerelő lennék. Valójában a vezetékeket fogdostam, hogy feltöltődjem. Amikor a bilincs a csuklómon kattant, az áramkör rövidre zárt.

Doktor Diesel és Max kórusban, együtt skandálják: -Szikrát köptem, megrázkódtam! Üstökösként elröpültem! Röp! Röp! Húúú! Szikrát köptem, megrázkódtam! Röp! Röp! Húúú!

A hangos gajdolásra fölébred a lány. Max a kávéfőzőért ugrik. – Kész a kávé! – Tölt a lánynak. A doktor csak bámul, milyen figyelmes ez a fiú.

-És a Hold... Kubából nézve is ugyanilyennek látszik? – kérdezi a doktor lágy hangon. – Még sohasem jártam Kubában! – A doktor tapintatosan félre néz, mert a szerelmespár csókolózik. Szenvedélyesen egymásra tapasztják ajkukat, mintha ugyanazt a valamit akarnák megenni... Naná, hogy csókolóznak!

*

Megrázkódik a föld. A dübörgés motorzajjá erősödik. Lánctalpak csikorognak ütemes fém-ritmusban. Vonul a hadsereg. Nem látjuk az üldözők közelgő csapatát, csak halljuk a félelmetes zajt. Halljuk a porfelhőt, melyet a kerekek felvernek a sivatagi homokban; halljuk a homokszemcséket, melyek egymáshoz ütköznek; és halljuk az ütközést, mely a harci ütközetet csatára hangolja. ...Hadra fel! Háború közeleg a homokban!

Max és a lány egymás ajkára tapadnak. Forrón csókolóznak a meleg sivatagban. A fülke ajtaja kitárva. A doktor nincs mellettük. Eltűnt.

A képmező feljebb csúszik a szemeteskocsi tetejére. Doktor Diesel a fülke tetejéről figyeli az ellenség vonulását. Lábát a villogó fényszirénára támasztja. Kezében az íj pattanásig feszül. A gyémánthegyű nyílvesszőt a látóhatárra szegezi.



LÁBJEGYZET: * Max ekkor még nem sejti, hogy a válasz: „férfi”.



A homokdűnék között felsorakoznak az első gépjárművek. A sivatagi terepjárók jönnek elöl, mint cserkésző vadászkutyák, hajtanak erre-arra. Mögöttük traktorok gördülnek tolólapáttal. Következnek a nehéz kamionok, majd a lánctalpas munkagépek. A menetoszlop közepén lépeget a király. Félelmetes lépésekkel közeleg az autófaló óriás, minden gépek T-Rex ura, a ragadozó Robosaurus..! A hadoszlop végén a betakarító mezőgazdasági kombájnok berregnek.

Az ostromló sereg hatalmas csikorgással megáll a kukásautóval szemben. A pokoli zaj hirtelen elcsendesedik. Halljuk, hogy halkan süvít a sivatagi szél.

A doktor rendületlenül előre szegezi a gyémántos nyílvesszőt. Max a hirtelen támadt csöndben kibontakozik a csókból. Kinéz a szélvédőn. Azt látja, hogy négyezer gépjármű sorakozik előtte lekapcsolt motorral.

A Robosaurus szétnyitja fogazott acélpofáját. Hangszóróiból százezer megawatt tör elő: -Welcome to the power! Welcome for recycling! – A hanghullámok feltúrják a sivatagi homokot. Új homokdűnék fodrozódnak.

-Mit mond? Doktor, fordítson!

-A jól nevelt gyilkos köszön. – Bonjour! Bonjour! – kiált vissza a doktor franciául. Nem ereszti le az íjat. A szörnyeteg torkára irányozza és a nyaki vezetéket kutatja.

A menetoszlop szétnyílik. Az elöl állók utat engednek a Robosaurusnak. A kivégzőgép lángot okád és megindul, hogy felfalja a lázadókat. A szörnyeteg lépésről lépésre közeledik a kukásautóhoz. Nyitott fémpofával fölmordul. A légnyomástól letörnek a visszapillantó tükrök.

Max védekezésül bekapcsolja az ablaktörlőt. A lapátok mozgásától a szilánkokra repedt üveg a fülkébe hullik. A nyíláson át Max egyenesen a szörnyeteg szemébe lát. A gyémánt keresőlencse őt célozza. A Robosaurus két lépésre áll a vezetőfülke előtt. Felemeli hidraulikus karját és benyúl a kabinba. Kiragadja Max testét a szélvédőn keresztül. A szájához emeli, hogy fölfalja. Max tehetetlenül kapálódzik a Robosaurus bűzös leheletében.

-Gép a géppel küzd! Hasonló a hasonlót vonzza! – kiáltja a doktor, és lehunyja az egyik szemét. Gondosan céloz a gyémánthegyű nyíllal.

Miss Mastermind a fülkében remeg a félelemtől. Könyökével véletlenül megnyomja a dudát. A hang jelt ad a doktornak. Elengedi a nyílvesszőt. A gyémánthegy röppen és a gépszörnyeteg gyémánt szemébe száll. A doktor pontosan eltalálja a keresőlencsét.

A gépszörnyeteg hátra veti fejét. Torkából bűzös légörvény tör elő. Az acélkarmok szisszenve kiengednek. Max-nak hirtelen kapaszkodni kell, hogy ne essen le a magasból. A haldokló Robosaurus szemüregéből szitálnak a szilánkok. Utolsó erejével megpróbál tüzet fújni, de torkából csak füst gomolyog. Patakokban ömlik a fekete olaj a kimúló szerkezetből. A Robosaurus tehetetlenül áll a saját lábán. Még csak el sem dől, hanem égnek fordított, szétnyílt pofával mereven áll a homokban.

-Jó lesz olajkútnak! – kiált a doktor a király nélkül maradt ostromló seregnek.

-Go home! Menjetek szépen haza!

Max nehézkesen letornázza magát a mozdulatlanná dermedt acélkarmok fogságából. A szemetes autóhoz szalad. Beugrik a fülkébe és indít. A motor felbődül. Hátramenetbe kapcsol és tolat a sivatagban.

Doktor Diesel elveszíti egyensúlyát a tetőn. A motorház fedelére zuhan. Szerencsére sikerül megkapaszkodnia az ablaktörlőkben.

-Doktor! Ezek mozdulatlanul állnak itt a homokban! Miért nem követnek minket?

-Amikor a Robosaurus a szájához emelt téged, hogy felfaljon, mágneses erőtér keletkezett közöttetek. Pozitív a negatívval, gép a géppel indukált! Mágnesessé lettek az indítókulcsaik és egymáshoz ragadtak. Most válogatják, melyik kié.

Max megállítja a kocsit. – ...Tehát nem kell menekülnünk. Akár sétálhatunk itt a sivatagban..!

Doktor Diesel lemászik a motorház tetejéről. – Ez jó terv! Szétválunk és gyalog menekülünk, több irányban. Ezzel összezavarjuk a nyomokat. Kiszállni!

Az utasok kelletlenül szedelőzködnek. – A kocsi garázsba megy! – Doktor Diesel egy homokdűne tetejéről letaszítja az autót. A kukásautó hempereg a homokban. Hármat fordul és a talpára áll. A doktor csodálkozva hümmög: -Ha nem tudnám, hogy nincsenek véletlenek, most azt hinném, ez véletlenül történt!

-Doktor, bent felejtette az íjat a kocsiban!

-Minek az már..?! Hiszen csak egyetlen nyílvessző volt!

Hárman menekülnek háromfelé a sivatagban. Ha egy helikopterre szerelt kamera filmezné ezt, egy csillag alakzatot látna. De ezt most nem filmezi senki.

*

Max képeslapárusnak öltözve gyalogosan menekül a sivatagban. Egy közeli oázisban tíz télapó üldögél. Max közeledik. A szakállas télapók felugrálnak.

-Erre, erre! – integetnek. –Képeslapot akarunk venni! Pálmafásat!

Max gyanútlanul közelebb megy. A télapók közrefogják az árust és a képeslapokat nézegetik. Max figyelmét elkerüli, hogy a háta mögött egy télapó két ruhafogast vesz elő a köpönyege alól. Összeköti a fogasokat. Fejbe sújtja Max-ot a nuncsakuval. Az üdvözlőkártyák szétszóródnak.

Max fontolgatja a törhetetlen fejében, fölvegye-e a harcot.

-Foglyunk vagy! – kiáltja egy köpcös télapó. Puttonyából egy mézeskalács szívet ránt elő. Felmutatja.

-Ez micsoda? – bámulja Max a tükrös mézeskalácsot.

-Ez egy női szív, mely érted dobog. Miss Mastermind elveszítette, és mi nem adjuk vissza, csak ha velünk jössz a vesztőhelyre! Nyilvánosan kivégeznek téged a Központi Arénában!

-Ez zsarolás! – Max tökön rúgja az egyik télapót. Elektromos kisülés pattan.

Max felismeri, hogy ezek valójában magasfeszültségű vadászok, csak álruhában. Lemond a harcról. – Rendben, elmegyek veletek a Központi Arénába. De visszaadjátok a szívet!

A télapók ujjonganak. Ledobálják magukról a jelmezt. – De meleg volt benne..! – Ők valójában gumibotok. A horizont vonalán feltűnik egy villamos.

-Erre, erre! – integetnek a magasfeszültégű vadászok. A villamosvezető kinyitja az ajtókat. Ezek tízen fölpréselődnek a zsúfolt peronra. Max lentről, a homokból integet: -Megvárom a következő járművet! Itt a sivatagban tízpercenként közlekedik a villamos. Nem mindegy, hogy mikor végeznek ki?

A kis köpcös vadász felhúzza Max-ot a peronra. –Ne akarj túljárni az eszünkön! – A villamos becsukja az ajtókat és elindul. Max zötykölődik a tömegben. – Nincs jegyem! – szabadkozik. –Nem baj! – felelik.

*

A stadion néptelen lelátóit reflektorok fénycsóvái pásztázzák. A fényoszlopok nyughatatlan mozgásánál látjuk, hogy a szertartás már befejeződött. Max-ot kivégezték. A stadion közepére ácsolt vesztőhely körül csavarok hevernek az olajiszapos foltokban. Max végtagjai leszerelve hevernek. Csak a törzs és a fej maradt a bitófához kötözve. A stadion hangszóróiból fájdalmas kutyavonyítás hangzik.

Fölharsan a legfőbb megafon. Az Ítélőszáj beszél:

-Max Fuelman, alias Max Ima! Mi, a Gépkorszak Nagyura, vádolunk téged a kötelező tévénézés elmulasztásával! Vádolunk téged, mert nincs autód! Vádolunk téged, mert nem hódolsz a pénznek! Vádolunk többrendbeli mágneses erőtér szabálytalan létrehozásával és az időpillanat megállításával! Vádolunk téged a rákérdezés vétségével! Vádolunk téged a sebességhatár túllépésével, szabálytalan gyorsmeneküléssel! Vádlott! Mit tudsz felhozni a mentségedre? Tiéd az utolsó szó!

A hangszórókból egymáshoz fent kések hangja szól. Egy nyögő hang eszelősen suttog: „Az utolsó szó..! Na, ki mondja ki az utolsó szót?”*

Max nem válaszol. Pillantása a stadion távoli pontjára esik. A pálya tizenegyes vonalán ott áll Miss Mastermind. Kezében egy pálmafát tart.

-Max, elhoztam neked az utolsó pálmát! Nincs több a világon, ez az utolsó..! Megígérted, hogy cserébe megválaszolod három kérdésemet! ...Emlékszel?

Max csodálkozik: -Hogyan kerülsz te ide? A sivatagban hárman háromfelé futottunk...

-Nem néztél hátra, és én titokban követtelek. Buckáról buckára bujkáltam utánad!



LÁBJEGYZET: * A jelmondat az Albert Einstein Bizottság Emlékzenekar koncertjéről származik. A jelmondatot felhasználta, vagyis újra hasznosította a Sofa Trio táncegyüttes az 1998-ban készített „L’adieu des Idiots / Jöjjenek az okosok!” című műsorában. (A hangszalagot szerkesztette Szkárosi Endre és Rókás László.)



Max halványan elmosolyodik.

-Tedd föl a három kérdést! Most éppen... Még tudok a fejemmel válaszolni...

Miss Mastermind a mikrofonhoz lép a földes dézsával.

-Válaszolj a szíveddel, Max! Szeretsz engem?

A megafonban zavar támad. Az eszelős suttogás abbamarad. Varjak károgása váltja fel a kutyavonyítást.

-Szeretsz engem, Max? Akarsz-e emberré lenni..?

Max feje lesüti a szemét. A kivégzőoszlophoz kötve mozdulatlanul néz. A lány folytatja a kérdezést:

-A harmadik kérdésem: szeretsz engem?

-Ez négy kérdés volt!

-Négy kérdés, mely megváltoztatja életedet! Négy kérdés, mely megváltoztatja a világot!

-Szabálytalan! – A fej elsírja magát.

A reflektorok pásztázó fénycsóváiban a lány közeledik az emelvényhez. A pálmafát Max felé nyújtja. –Vedd el! A tiéd!!

Max vállából kétoldali sugárban kifröccsen a vér.

-Segítsééég! Fáj..! – ordít Max. – Ember lettem!

A lány kötszert tép a ruhájából. Nyomókötést készít Max vállára. A stadionban felvijjognak a szirénák. Kitárulnak a kapuk és futólépésben sorakoznak a katonák. A parancsnok kardjával az emelvényre mutat:

-Megölni! Széttépni! Megsemmisíteni! Zabáljátok meg a testetlen lázadót!

Doktor Diesel kiáltása hallatszik az ácsolt vesztőhely alól. -Max, változz vissza, mert elvérzel! Változz vissza géppé! – A megafonok harsognak: -Stop! Stop! Stop!

A katonák megrohamozzák az emelvényt. Záporoznak a puskalövések. Doktor Diesel eszeveszett gyorsasággal dolgozik egy légkalapáccsal az emelvény alatt. A katonai reflektorok fénypászmája vörös színbe vált. Miss Mastermind a szétdobált testrészeket gyűjti. Max vállán átvérzik a nyomókötés. Feje ordít:

-Gép akarok lenni! Gép akarok lenni!

A lőporfüst egybefüggő ködöt képez a vesztőhely körül. És ez a doktornak kedvez, aki a vesztőhely alatt egy légkalapáccsal szaporán ássa a földet. A gödör mélyén felsejlenek egy öntöttvas fürdőkád körvonalai. –Tartsál ki, Max! Mindjárt indulunk!

De ez korántsem olyan egyszerű, mint hangzik. Az első katonák felhágnak az emelvényre és szuronyukat Max törzséhez szegezik. Ebben a pillanatban az emelvény recsegve megroggyan és a kiásott gödörbe dől. Max bezuhan a fürdőkádba. A doktor eldobja a légkalapácsot és a rézből készült csapokat tekergeti. –Beállítom a koordinátákat! Felszállunk!

A lány a pálmával kezében áll a fürdőkád mellett. Max sürgeti: -Ugorj be! Indulunk! – A doktor bepattan a fürdőkádba. Megnyomja az indítógombot. A fürdőkád lustán kiemelkedik a földből és lebeg.

Miss Mastermind visszailleszti Max karját a vállára. A testrész a helyére forr, mert Max 150 Bar légnyomással azonnal megmarkolja a pálmafa törzsét. Ebben a pillanatban megrándul a léghajó. Az öntöttvas fürdőkád a vesztőhely fölött lebeg. Max kihajol a kádból és a visszakapott karjával erősen tartja a fát. A fatörzs másik végén már a levegőben lóg a lány. A fürdőkád megbillen. A katonák célra tartanak.

-Túl nehéz a súly! Nem tudunk elrepülni! – kiáltja a doktor. – Valamit ki kell dobnunk!

A katonák tüzelnek. Pattognak a lövések a vaskád alján.

-Max, engedd el a fát! – A lány suttog a csatazajban. Egyedül Max hallja a suttogást. – Engedd el a fát!

A kádban doktor Diesel harsog: -Kezünkben van az utolsó pálmafa, amellyel megmentjük a Földet!

-Max, engedd el azt a pálmát! Mentsed magadat!

A háttérből ismét a doktor szavait halljuk: -Mentsük meg a Földet! Max, itt lebegünk a siker kapujában! Erőt neki..! Erőt neki..!

-Max... Hallasz engem? Engedd el a fát! – suttog a lány a levegőben.

-Ha elengedem, te visszazuhansz a mélybe! Ki fog megmenteni téged? Ki fogja megmenteni a Földet?

-Majd megmenti más! Megmentik az emberek! Azok, akik félre csinálták! Engedd el a fát és mondjál le rólam!

Max értetlenül bámul. A kád fogolyként lebeg. A tehertől nem tud elszállni. Lentről egyre erősebben tüzelnek. Max szeméből könnyek törnek elő. Végigfutnak az arcán, a nyakán, a vállán és a karján. Lefutnak a könnyek a markába, mely erősen szorítja a fát.

-De én... Szeretlek téged! – Max keze kiold. Mind a 150 Bar légnyomás semmivé válik. Ennyi súly egy embernek nehéz. Elengedi a pálmát.

A lány a magasból a pálmafával együtt a bitófára zuhan. Az ütés erejétől a lombok lustán megreszketnek. A katonák ujjonganak, és már vetik is az akasztóhurkot a pálmafa nyakára.

...De mi ezt a kegyetlenséget már nem látjuk. Mi, olvasók, most a magasban berregő fürdőkád után tekintünk. Hiába, mert ezt sem látjuk, hiszen a kád ez alatt messzire repül és a távolban jár.

*

A stadion kis ponttá enyészik odalent. A Patyomkin páncélos öntöttvas fürdőkádjában a doktor Max-ot javítgatja. Egy áruházi próbababa végtagjait erősíti Max törzsére. – One size fits all!* Egy méret mindenre passzol!



LÁBJEGYZET: * Frank Zappa egyik lemezének címe. (Rykodisc Inc., 1986)



A doktor a mélybe mutat. A sivatagban egy kővé vált alak ül mozdulatlanul egy íróasztalnál. –Az ott lent Tarzan Zéró! A sivatagban ül már kétezer éve. Arra vár, hogy befejezhesse novelláját.

Az író kőből faragott szemeivel fölnéz a kőpapírból. Az eget kémleli, de nem lát semmit. Innen a magasból nézve világosan látszik, hogy nem jut eszébe egyetlen gondolat sem. ...Ezért kénytelen ilyen hülyeségeket írni!

-Mester! Egyetlen mondattal befejezheti történetét!* - A doktor lekiált a mélybe: -Szabad vagy! ...De gazdag és híres... Nem leszel!** – Az író sóhajt odalent a kőasztal mellett. Egy kőbetűt a kőpapírra vetne, ám keze visszahullik a súlytól.

A doktor gázt ad a berregő fürdőkádnak. Max integet az új kezével és vidáman elrepülnek.

*

Doktor Diesel lepillant a fürdőkádból. -Kiszállásra felkészülni! Megérkeztünk!

A doktor fölcsatol egy ejtőernyőt Max hátára. -Ugorjunk..! – Átkarolják egymást és kiugranak a fürdőkádból.

Egy útkereszteződésben érnek földet. Az ejtőernyő fölébük borul. Hosszan matatnak a hatalmas selyem alatt. A paplant hirtelen átszúrja egy késpenge és alulról végighasítja az ernyőt. Doktor Diesel derékig előbújik a lyukból. Elégedetten körbe pillant.

-Itt vagyunk a jelen időben! Felgyorsítottam a felhőket! Visszafelé mozogtak! Megérkeztünk 1993-ba!

A sugárúton hatalmas tömeg közeledett. A környezetvédők tüntettek. Többen táblákkal vonultak és gázálarcban meneteltek. A táblákon feliratok hirdették a jelszavakat, melyek a Föld megmentésére szólítottak.

-Meneküljünk! – kiáltotta Max.

-Ellenkezőleg! Maradunk! – mondta a doktor és begyűrte az ejtőernyőt Max gyomrába.

-Közeleg a tömeg..! Túlerőben vannak! Doktor, ezek mind automaták?

-Ne izgulj, Max! Ezek emberek. És te is az vagy..! Kicsit nyomorék és kicsit hülye, de mégis ember... Kiválóan elrejtőzhetsz közöttük, amíg vissza nem jövök!

-Doktor, itt akar hagyni?! Nem tehet ilyet! Ezek felfalnak engem!

Eleredt az eső. Max nedves lett. Testén végigfolyt a víz, de ez mit sem számított. A doktor valahonnan egy esernyőt nyitott és Max fölé tartotta.

-Fogd ezt az ernyőt! Add ide a karórádat! Itt maradsz és megvársz engem!



LÁBJEGYZET: * Ez a mondat Mihail Bulgakov: „A mester és Margarita” című regényéből való. ** Úgy tűnik, TéZének választani kell gazdagság és hírnév között. Ha már gazdag és híres nem lehet, akkor legalább „vagy-vagy”. Bizony, TéZé a gazdagságot választotta! (T.Z.)



Max nem értett semmit. Odanyújtotta csuklóját a doktornak. A másikkal egyre rémültebben markolta az ernyőt a zuhogó esőben. Doktor Diesel a mutatókkal babrált. – ...Tessék! Beállítottam a mutatókat végtelenre! Nem fogsz meghalni soha! Örökké leszel, mint az égitestek! Keringjél mindig, akár a Hold!

-Doktor, ezt nem teheti velem!

-Végtelen végig ragyogj! Hozzad el a termőföldet az embereknek! Hadd nőjön a fű! Levegő legyen a levegőben!

Max arcán folytak a könnyek. – Doktor, maga nem is sejti, mit tesz most velem... Próbálta már megmenteni a Földet? Mindig a más farkával veri a csalánt. Ez így könnyű!

Doktor Diesel oda intett egy közelben várakozó grasstaxit.* Beszállt a hátsó ülésre és letekerte az ablakot.

-Évek telhetnek el, amíg visszajövök. ...De visszajövök! – Szomorúan Max-ra tekintett, az ő saját készítményére.

-Hiányozni fogsz nekem... Hívjál föl néha! Itt a telefonszámom. – Egy marék műanyag számot kiszórt a taxi ablakán. – Találd ki a sorrendet! Most már neked is van a fejedben agyad, nem csak vaníliafagylalt!

Max némán nézett azzal az okos fejével. A doktor előre szólt a sofőrnek:

-Hajtson a botanikus kertbe! Ott vannak még... Pálmafák!

Max hallgatott az esőben és áruházi kezével tapogatta azt az okos fejét. A grasstaxi gázt adott és eltűnt. A távolban a tüntetők ütemes kiáltása harsogott: „Zöldet a Földnek! ...Zöldet a Földnek! ...Zöldet a Földnek!”

Max kifejezetten fázott az esőben. Arca elkékült a hidegtől.

*

Éjszaka, esőben. Az útkereszteződést a magasból látjuk, egy helikopterre szerelt kamera nézőpontjából. A kamera emelkedik. Max esernyővel áll a zuhogó esőben. Az útkereszteződésben sárgán villognak a jelzőlámpák. A kamera emelkedik. Az esernyős figura egyre kisebbnek tűnik a magasból. Kis ponttá enyészik. Már alig látjuk. ...De azért még létezik! ...Azért még... Ott van!



(Folyt. köv.)



LÁBJEGYZET: * A füvestaxi angol neve. A kocsik tetejére vékony földrétegben zöld pázsitfüvet telepítettek.