Tarzan Zéró

Kedves Tibor,

nagyon köszönöm a postán küldött Esőt, nem is gondoltam, hogy esőt a postával is lehet küldeni, már csak a szélvihar hiányzik, mert a föld, az indul magától, lásd "földindulás". Persze vonat is indulhat, Szolnokra netán, de az nem hangzik ily fenségesen, mint a földindulás. Meleg van, ezért gatyában olvasom az Esőt, (mindjárt átlátod, hogyan vezetlek most téged egy újabb poén felé), nem pedig kabátban, pedig akkor lehetne gondolni akár eső-kabátra is, haha! Így van ez, ha körmönfont figurák gatyában olvasnak mindenféle irodalmi lapokat és nincs náluk esernyő. ..Oh, mily kesernyő ez! Nem tudom, vajon te is olyan humorosnak találod a soraimat, mint én, de szerencsére most nem tudsz válaszolni nekem, úgymond rögtön, azon melegében. Kinek a melegében is olvasom az Eső-t, most már mindegy, tényleg és na, de mindenesetre gatyában.

Így gatyában olvasva (néha cipőt is viselek hozzá) irodalmi lapotokat, az Eső-t, azt kell mondanom: a tavaszi eső aranyat ér. Lebeg benne valami, amely közelebb vezet a világ láthatatlan lényegének megértéséhez. …És mindezt a színház kapcsán, mely nekem még mindig mániám. A Tisza-szám kevésbé tetszik, tán mert az egy olyan folyó, ami külföldről jön és oda is távozik, mindig is bajom volt az ilyen izgágákkal, különösen azóta, hogy lapotok 2000. nyári számában megírtad, hogy belepisiltél a folyóba. Bevallom bizalmasan és kéretlenül, hogy életem eltelt negyvenkét éve alatt én a következő helyekre pisiltem: pelenkába, bilibe, önnön nadrágomba, vécécsészébe, némelykor a zuhanytálcába, közklotyóba, elvétve fa tövére és egyszer, de csak egyetlen egyszer, még kamaszkoromban, éjszakai álomtól bódultan, a szüleim asztali rádiókészülékének zöldesen izzó varázsszemébe (hogy ezt miért tettem, máig sem tudom). De a rádió nem sínylette meg, sőt, bársonyosabbá és mélyebb zengésűvé vált a hangja. Mostanában egyre többet vizelek az urológián, mindenféle vizsgálati edénykékbe, melyek műanyagból vannak és eldobhatóak, de csak miután kiöntötték tartalmukat. …Hogy hová öntik tartalmukat, erről nem születik semmiféle irodalmi feljegyzés, pedig milyen izgalmas téma lenne körkérdést intézni a kortárs írókhoz, ki hová öntöget.

Ami a közelmúltban hozzám érkezett telefonüzenetedet illeti, melyben felkértél Tarzan Zéró novelláinak irodalmi est-szerű felolvasására és némi táncikálásra, ezt a telefonüzenetet hallottam. A felkérést köszönettel elfogadom, mint ahogyan a honoráriumként ajánlott 10 000 forintot is (+ benzinpénzt Via BUD-SZOL-BUD útvonalon). Legyen hát, énrajtam ne múljék, itt a kezem, nem disznóláb, e papír hátoldalán rajzold körbe tenyeredet és csapjál bele…! Az üzlet megköttetett. Teljesüljék augusztus havának 10-dik napján, Lőrinc nevének fordulóján, mondanom sem kell, hogy ő az, aki a néphit szerint belepisál a dinnyébe (úgy, hogy nem reped el!), amitől az megkásásodik, de húgyízű nem lesz, ezt próba alapján mondhatom. (Figyelem! A talányos fogalmazás nem ad választ arra, a szerző vajon mit kóstolhatott.) Ha meghirdeted az estet, álljék ez a papíron: "TARZAN ZÉRÓ NOVELLÁIT TÁNCCÁ ZÚZZA: RÓKÁS LÁSZLÓ". Legyen egy CD-játszó (ha lehet, távirányítóval) és 220 Volt a helységben, egy asztalka, néhány szék és másfél óra, vagyis kilencven perc, esetleg hosszabbítással és ha úgy se, akkor tizenegyesekkel. A többi énreám tartozik. Én mindenesetre szintén a helységben leszek.

…Addig öntögessetek szaporán, ki merre lát.



Üdvözöl Benneteket az irodalom távoli barátja:

Tarzan Zéró