Tarzan Zéró

Mondatok, többféle témában

(Quelques sujets différents)

1 perc béke

Most ülj le ide nyugodtan. Kapsz egy percet, ami a tiéd. Csukd be a szemed és képzeld azt, hogy nem kell megölnöd senkit.

Nem irányulnak rád puskacsövek. Mesterlövész golyójától nem kell tartanod, nem kell félre ugranod, nem kell meghúznod semmilyen billentyűt. Nem zúgnak repülők feletted, nem dobnak rád bombát. Nem nyög semmilyen haldokló, a lövészárokban csönd van, nem nyög senki.

Béke van. Ülj nyugodtan, hunyd be a szemed. Ne félj! Lélegezz úgy, mintha nem félnél! Lélegezz úgy, mint régen, otthon, amikor még nem féltél. Képzeld azt, hogy otthon vagy, a kezedben tartod a gyermekedet a szobában. A falon virágmintás tapéta, melyet együtt vásároltatok a feleségeddel. Képzeld azt, hogy élve megúszod a háborút! Haza mehetsz, láthatod ismét a gyereket, azt a régi tapétát.

Ez a perc csak a tiéd. Nyugi van. Most nem fog a melledre tűzni egyetlen tábornok sem egy fényes plecsnit, ha sikerült mankóval felsántikálnod az emelvényre. Most kapsz egy perc békét. Kapsz egy percet, ami csak a tiéd.

*

Zen

Ülök otthon, a szobában. Kicsi a szoba, nincs tér, nyomaszt a szűkösség. Kár, hogy ott áll az a fal, olyan közel, hogy alig van hely.

Felállok, hogy odébb toljam a falat. Ráteszem a tenyeremet a falra, de minél erősebben tolom, a fal annál jobban ellenáll. Nem megy a fal semerre, hiába próbálom odébb tolni, hogy nagyobb legyen a szobám.

Leülök a kanapéra, a fallal szemben. Nézem a falat. Rossz helyen áll. A kurva anyját a falnak! A tehetetlen dühtől rám ereszkedik a fáradtság. Elszundítok a kanapén, és azt álmodom, hogy a fal elszalad előlem, én pedig üldözöm, hogy utol érjem és odébb toljam.

Felébredek az alvásból. Nézem a falat. Úgy ítélem, hogy nem is áll olyan rossz helyen az a fal. Véd engem. Kicsi a szoba, de a fal erős. Éppen jó helyen áll, itt szemben a kanapéval, ahol én fekszem. Már nem tűnik olyan kicsinek a szobám. Odébb toltam a falat!

Majd holnap megkérdezem a szomszédomat, vajon kisebb lett-e a szobája. Ha kinevet, akkor tudom, hogy a világot nem változtattam meg, csak magamat.

*

Most te következel

Igen, igen, most te jössz! Rólad van szó, ne nézz hátra, nincs ott senki más. Csak te, meg én. Én már voltam, most te következel. Te jössz, te lépsz, te dobsz! Olyan nincs, hogy kimaradsz a játékból. Így akarod meghosszabbítani az életedet? Ez olcsó trükk, nem veszi be senki. Te hülyének nézel bennünket? Te következel és kész. Eljött az idő, érted jött, hát ne vitatkozz, ne töketlenkedj, vegyél egy nagy levegőt és egyezzél bele. Én mindent megígérek neked, amit akarsz. Megígérem, hogy nem fog fájni, hogy gyors lesz, hogy feltámadsz. Amit akarsz, mindent megígérek neked. De egyetlen egyből nem engedek: hogy te jössz. Most te következel!

*

A csendes kórterem

Elmentek már a látogatók? Elcsendesült a kórterem, megvolt a vizit, a gyógyszerek kiosztva. A csönd most nagyon alkalmas. Na, akkor használd ki, fordulj befelé az ágyban! A szekrények felé, így nem kell senkire ránézned. Magad lehetsz. Most nagyon alkalmas az idő a békés meghalásra. Ne tétovázz, mert hamarosan jön az éjszakás nővér. Most van néhány nyugodt perc, hogy zavartalanul átugorj a túlvilágra.

*

Öt gondolat

Az utcán sétáltam, amikor egy virágcserép leszédült az ablakból és a lábam elé zuhant.

-De jó, hogy nem a fejemre esett! – gondoltam.

A rendőr az utcán sétált, amikor a virágcserép a lábam elé zuhant.

-Akár meg is ölhették volna azt az embert – gondolta a rendőr.

A kertész az utcán sétált, amikor a virágcserép a lábam elé zuhant.

-De kár érte! Sokkot kapott a virág, most elhervad – gondolta a kertész.

A takarítónő az ablakot mosta, mikor a cserepet meglökte és az a lábam elé zuhant.

-Jaj! Ezt levonják a béremből – gondolta a takarítónő.

A házmester kigördítette a szemeteskonténert a ház elé, mikor a cserép a lábam elé zuhant.

-Nem az én szemetem, takarítsák el ők – gondolta a házmester.

A cserép leszédült az ablakból és a lábam elé zuhant.

-Milyen kár, hogy rövid volt az utazás – gondolná a virág, ha tudna gondolni.

*

Azon a napon

Az volt az a nap, amikor nyakig belemerültem a Balaton hűvös vizébe. Az volt a nap, mikor megittam egy korsó hideg sört. Azon a napon nem gondoltam a fizetnivalókra, hagytam, hogy a szél bicajozás közben szelíden megsimítsa arcomat. Az volt a nap, mikor délig aludtam az ágyban, amikor nem hívtam vissza senkit, aki üzenetet hagyott nekem. Azon a napon rántotthúst sütött az anyám, még élt akkor, és nem korholt, nem kért számon semmit. Azon a napon a napsugár a függönyön át besütött a szoba falára, a virágok oda fordultak és hallgatták a híreket a rádióból. Csupa jó hírt olvastak be azon a napon. Nem szirénázott mentőautó az ablakom alatt, azon a napon nem jött ellenőr, pedig jegy nélkül voltam. Azon a napon nem kiáltották rám az utcán, hogy „hülye”, azon a napon nem adott tanácsot senki. Azon a napon csak úgy voltam. Felelőtlenül, fiatalon, félelemtől szabadon és sapka nélkül, mintha éppen ma kezdődne a nagy nyári vakáció.

*

Mintha élnél

Tégy úgy, mintha élnél! Nézz föl a fák lombja közé! Szívd be a friss levegőt! Sétálj haza a hosszabbik úton! Ma már láttad az eget? Mondtad ma valakinek, hogy szereted? Jaaa.... Hát igen. Most mit mondjak erre? Nem vagy te szar alak.

*

Az alvajáró ébren fexik

Uram, nem vagyok bűnös, nem tettem rosszat senkinek. Kiérdemeltem az éjszakát a zsúfolt nappal után. Kérem az éjszakát! Aludni akarok. Uram, engedj be isteni kegyelmedbe, az alvás birodalmába! Uram, szólj a doktornak, nem kérek altatót! Tabletták nélkül akarok aludni, nyitott ablaknál, mint régen... mint fiatal koromban aludtam. Fejemet a kispárnára szépen letettem, szememet behunytam. Halk sóhaj, a megküzdött nap kieresztett gőze. Szaladj, lélegzet, a lelkemből fussál kifele... Anyukám elsimította a hajamat, meleg keze védőernyőt húzott arcomra.

Uram, adj nekem feketén csillogó éjszakát és adjál hozzá hajat a kopasz fejemre! Alva járok, ébren fexem. A sötétben minden világos. Kérem az éjszakámat!

*

Az évforduló

Ma van a hatvanegyedik házassági évfordulónk. Nem kellett beírnom a naptárba, tudtam magamtól. Kimentem a temetőbe, hogy suttogva a füledbe mondjam, hogy megmondjam a hideg kőnek, ami alatt vagy, hogy mennyire szeretlek.

A válaszod madárcsicsergésnek hangzott. Ágrezgésnek a lágy szellőtől. Mentőautó távoli szirénájával feleltél, és mondtál egy repülőgépet, mely a sírkövekre csíkot húzott.

*

(Berlin, 11. – 28. 07. 2017)