A Sofa Trio bemutatja

TITANIC és Én

c. táncszínházi darabját

1994



írta és rendezte Rókás László

koreográfia Balogh Margit

díszlet Oldal István

fények Vincent Vantilbeurgh



előadják:

Balogh Margit, Oldal István és Rókás László




A történet



Van-e élet a Földön? A Sofa Trio felfedező csapata e bonyolult kérdést kutatja ezen a ködös, sötét, lassú és gyönyörű éjszakán 87 évvel a híres katasztrófa után. Madame Jéghegy időtlen idők óta várja, várja, várja az ő szeretett Titanic-ját a tengeren... Prof. Capt. Tit. Rókás László, aki a nézőkkel túléli ezt a ködös, sötét, lassú és gyönyörű éjszakát, első és utolsó útján szerelembe ütközik újra és újra.

Ez a katasztrófa új dimenziót nyit az emberi kapcsolatokban, nők és férfiak, cápák és matrózok, színészek és nézők között: hideg és meleg, tél és nyár között. Henry Purcell /1658-1695/ szavaival élve: "...Fagyassz a halálba és életre kelek..."

Miért mondta ezt Henry Purcell? Miért szerette a katasztrófát Madame Jéghegy? Hány éves a kapitány? ...Van-e élet a Földön?! Aki a megfejtést beküldi, ingyenjegyet nyer!




HOGYAN TALÁLTAM MEG A TITANIC-OT?



...Hiszik vagy sem: Én találtam meg a híres hajó roncsait. És tudják, hol? Magamban! ...És tudják, mikor? Amikor fölismertem, hogy félrelépek bizonyos problémák elől, ahelyett, hogy megoldást találva egyenesen a közepébe rohanjak. Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogyan volt lehetséges, hogy a kor legmodernebb és megingathatatlannak vélt hajója mindjárt az első útján megingott. Ez a veszendő magabiztosság nagyon izgatott.

Tudják-e, hogy 1912. április 14-én éjjel 11 óra 40 perckor a hajó szalonjában a dzsessz-zenekar éppen szvinget játszott? E percben Fred Fleet (túlélő), a szolgálatban lévő megfigyelő a ködben negyedmérföldnyire előre egy jéghegy körvonalait látta kibontakozni. Egy jéghegyet, amely vízből van és mulandó, hiszen elolvad. Fred pedig a maradandóság biztosnak hitt jelképén, a Titanic megfigyelőkosarában állt. "Iceberg right ahead!"- kiáltotta és háromszor meghúzta a vészjelzőkar rézfogantyúját.

Ha úgy tetszik, ezek a szavak okozták a hajó vesztét. Edward J. Smith kapitány /elsüllyedt/ nyomban kiadta a parancsot a gépháznak: visszafelé forgatni a turbinákat! Teljes gőzzel hátramenet és fordulat balra! Megpróbáltak elsuhanni a jéghegy mellett. De az idő már rövid volt. A manőverrel azt érték el, hogy a hajó jobb oldali légkamráiból (összesen 16 volt) a jéghegy négyet-ötöt fölszakított. Ha orral ütköztek volna, valószínűleg egy-két légkamra sérül, de nem billen meg a hajótest, hogy vízzel teljék meg röpke két óra leforgása alatt és kettétörjön, mint egy darab kenyér.

Egyes túlélők beszámoltak, hogy a kitörő pánik fékezésére a karmester intett a zenekarnak, hogy még hangosabban játsszon.

Most csönd van. A szétszóródott borospalackok ott fekszenek a tengerfenék homokjában, ahol csönd van, hideg és sötét. Bordeaux, Saint-Émilion és néhány üveg Riesling. Ez a világ legmélyebb borpincéje. Éjjel, mikor nem látja senki, halak jönnek dugóhúzóval. A ráják is rájárnak a borra. Beúsznak a szalonba, a maradék üvegeket bontogatják és vedelnek.

A hajó első osztályán 4350 akkori dollárba került a one-way-ticket az angliai Southampton és New York között. Ez mai értékben kb. 50.000 dollárt jelent. Sok pénzt!

...Pénz? Biztosítótársaság? Nem érvényes. Rangok, turbinák, messzelátók? Nem érvényes. Jég, szél, víz? Érvényes! Aki ujjat húz velük, rajtaveszt.

Budapest, 1995. február 15.