Tarzan Zéró

Az elfelejtett lecke

Anton, a tizenegy éves kisdiák szomorúan vackolta magát este az ágyba.

„Holnap kezdõdik a tanítás. Milyen kár, hogy véget ért a karácsonyi szünet!” - Arra gondolt, milyen gyorsan elszálltak ezek a szép szünetnapok. Még csak moziban sem voltak az édesanyjával! Pedig megígérte, hogy együtt elmennek moziba és megnézik a Winnetou elsõ és második részét. Hová sietnek ilyenkor a napok? Bezzeg, mikor a matekórán ül az osztályteremben, valósággal vánszorog az idõ! Amikor Szilárd, a szemüveges matektanár felhagy a baljós hangulatú viccelõdéssel és váratlanul így szól: -„Vegyenek elõ egy tiszta papírlapot és írják rá a nevüket! Villámdolgozattal zárjuk az órát.” - Olyankor több kéz is a magasba lendül: - „Tanár úr! Csak öt perc maradt hátra az órából!” – „Nem baj. Két kérdésre két gyors válasz még belefér. Tehát az elsõ kérdés így hangzik…” – Jaj, rettenet! De utálatosak ilyenkor a lassan cammogó beton-percek! Mintha örökkévalóság lenne, hogy kicsöngessék az óra végét!

Anton a meleg paplan alatt a világ mûködését lajstromozta. Milyen sok ajándékot kapott karácsonyra! És milyen sok hó esett az idén! Bezzeg a szánkózáskor repülnek az órák! Ez milyen igazságtalan… Még el sem kezdték, csak lecsúsztak kétszer-háromszor, és lám, máris beesteledett. Igazságtalan ez a világ! De majd Isten rendet tesz. Leereszkedik a földre és elõre tolja a mutatót a matekóra utolsó öt percében. Legközelebb a hittanórán megkérdezi a plébános urat, mikor következik be ez.

Anton a paplan alatt jó érzéssel gondolt a szünetre feladott házi feladatokra. Az olvasmánynaplóra bizonyosan ötös kap, azt olyan alaposan megírta. De a matematikára? Jézusom, a matek! Anton valósággal feljajdult. Uramisten! A matek feladatsorról elfelejtkezett! Húsz példát adott Szilárd, tele súlyos törtszámokkal és egyenletekkel! És õ elfelejtette megírni a szünetre feladott házi feladatot matematikából! Holnap reggel kezdõdik a tanítás… Délben óra lesz Szilárddal! Biztosan beszedi a füzeteket, hogy ellenõrizze a feladatokat. Jaj! Jaj! Most mi lesz?

Anton felgyújtotta a feje feletti olvasólámpát és felült az ágyban. De hiszen este tizenegy óra van! Nem baj, nem számít! A matek házi feladatot meg kell írni… Be kell pótolnia a mulasztást! Most azonnal, amíg még lehet.

A fényre az anyja dugta be fejét az ajtón: - Mi az, Anton, valami baj van? – Ááá, nem, Anya, minden rendben. Csak elfelejtkeztem a házi feladatról, amit a szünetre feladtak matematikából. – Most kell megírni? Este tizenegy óra van. Jobban tennéd, ha aludnál! Holnap fáradt leszel! – Jól van, Anya – nyugtatta Anton az anyját. – Sietek.

Anton odaült a tanulóasztalához és elõvette a másnapra bekészített táskájából a matekfüzetet. Fellapozta az utolsó oldalt. Igen, itt van. …Húsz példa! A fene egye meg, hogy tudott errõl elfelejtkezni? Lássuk az elsõt… Kemény egyenlet, törtszámokkal. De ha megszorzom az egyik oldalt, akkor mit kell a másik oldalon csinálni? Anton gondolkozni kezdett, pedig már az éjfél közeledett. A karácsonyfa a szoba sarkában mozdulatlanul lógatta az üres szaloncukor-papírokat. Vége a téli szünetnek, elfogytak a cukorkák. Megfakult a fenyõfa illata, nincs már olyan friss szaga, mint decemberben volt. Anton a füzet fölött görnyedt. –„Elképesztõ, milyen hirtelen ért véget ez a karácsonyi szünet!” – gondolta magában. – „Két példával már kész vagyok. Maradt még tizennyolc.”

Anton reggel öt órakor fejezte be az utolsó feladatot. Addig számolt, számolt, és mélyen gondolkozott. Addigra mély és hideg, hajnali csöndesség uralkodott a lakásban. A kályha sem sugározta már úgy a meleget, mint este. A karácsonyfa száraz tüskéi halkan a padlóra peregtek. Anton ásítozva becsukta a füzetet. …Elkészült a leckével! Két órára még visszabújhat az ágyba. Holnap olyan fáradt lesz, mint az õszi légy. …Mindegy, kész a lecke. Az utolsó pillanatban ugyan, de megcsinálta. Ez a fontos! –„Hát így ért véget a karácsonyi szünet” – gondolta keserûen a fiú. Befeküdt az ágyba és magára húzta a paplant. …Most gyorsan aludjunk vele együtt mi is!