Tarzan Zéró

Amikor Apa az Ördöggel cimborált

Volt egy apa, aki úgy szerette a gyerekeit, hogy gondot akart ajándékozni nekik. A gyerekek már felnőttek, huszonévesek voltak és valami magyar sajátosságból még mindig együtt éltek az apjukkal ugyanabban a szűk lakásban. Az apa úgy határozott, hogy vesz a gyerekeknek egy-egy lakást. Költözzenek külön és fizesse mindenki a saját költségét! Ne az apa fizessen a villanyért, vagy amikor lehúzzák a vécét! Ne az apa főzzön! Ne ő takarítson! Mossanak ők és hajtogassák a tiszta ruhát saját kezükkel a szekrénybe! Menjenek bevásárolni a nagyra nőtt gyerekek és a kasszánál számolgassanak ők! Úgy majd jobban megbecsülik, ha tele a hűtőszekrény.

Az apa két egyforma lakást akart venni a gyerekeinek. Hiszen egyformán szerette mindkettőt! Legyenek azok a lakások Budán, mert az mégiscsak jobb hely, mint a büdös Pest, és legyen a méretük 70 négyzetméter körül. Igen, mondjuk ki nyíltan, a mai ingatlanárak mellett ez azt jelentette, hogy az apa el akart költeni 50-55 millió forintot a lakásokra. Pontosabban: a gyerekeire. Nem kevés pénzt!

Hogy a lakás gonddal jár, erre maga az Ördög vezette rá az apát. Ő pedig egy bukott angyal, tudnia kell, hogy van ez. Mégiscsak van valami fogalma, hogy mi az a „jó”, mi a „szeretet”, és mit hívunk „isten”-nek. Az Ördög még azt is tudja, mi az a „lakás”.

Az Ördög tudta, hogy mi a „gond” és a belőle képzett „gondoskodás”. És ördög tudja, miért és hogyan, de az apa rájött, felismerte, hogy ő maga gátolja a gyerekeit. Mert ő bevásárol, kitakarít és megfőzi a vacsorát, így a gyerekeknek nem kell küzdeni az élettel. Pedig a küzdelem az élet része! Ha nincs gond, nincs mit legyőzni sem. Így a gyerekek nem tudnak tovább haladni a saját útjukon. Ezért akart gondot ajándékozni, hogy lehessen mi felett győzni.

Az Ördög akkor hozta ezt a felismerést az apa tudomására, mikor az apa egy behavazott téli napon, gyalogosan ment zsömlékért a közeli hipermarketbe. Az áruház parkolójánál egy behavazott bokorból hirtelen az apa elé ugrott. És nem csúszott el a hóban, pedig igen síkos volt az út! Egy véradó kamion berregő aggregátja mögül ugrott elő, mert aznap éppen véradást tartottak az áruház parkolójában. Az Ördög egyenesen az apa útjába állt, aki a bejárat felé taposott a hóban. – Hopp, te Apa! Minek mész zsömlékér’? – kérdezte az Ördög, aki erre az alkalomra sajátos külalakot öltött. Egy olcsó messzelátókat árusító gyanús alaknak álcázta magát, mintha most érkezett volna Erdélyföldről, egyenesen az áruház parkolójába.

–Vegyél messzelátót! Ócsón adom! Még ócsóbban is, mint amit te kérsz érte! – bokázott az Ördög a hidegben a véradó kamion mögött. Elöl, a lépcsőnél dohányoztak az egészségügyiek, merthogy nem adott vért éppen senki.

-Mé’ megyek, mé’ megyek? Leértékelés van! – válaszolt az Apa a fázós atyafinak tájszólásban.

-Vegyél inkább messzelátót! Azza’ mindent meglácc’, még az igazságot is! Van egy cigid? – kérdezte az Ördög és a földre köpött. Azon a helyen rögtön kinőtt egy bogáncsbokor. Pedig a parkoló le volt betonozva, ráadásul vastag hó borított mindent. Már ebből lehetett volna látni, legalább az egészségügyi dolgozóknak, hogy földi hatalomnál magasabbal van ügyük.

-Nincsen.

-Vegyé’ tűlem zsömlét! Féláron adom, mint odabenn a jó áruházban!

-Nincs pénzem.

-Hazucc! Hogyan akarsz lakást venni a gyerekeidnek?

-Honnan tudod, hogy azt akarok?

-Rá van írva a lelkedre. Csak le ke’ óvasni’ onnét. De azokat a betűket csak én ismerem, meg néhány másik Nagyúr. Ők az én szerencsémre most távol vannak. Ne izélj má’, kössünk gyorsan üzletet! Egyetlen zsömlétől örökre elmegy az éhed! Laktatós!

-Mennyi az ára?

-Egy csepp vér.

-Túl sokat kérsz!

A fázós atyafi szája mosolyra húzódott. –Itt van a hitelintézet a hátunk mögött. –

-Véradás?

-Véradás!

Az Apa és az Ördög bementek a véradó kamionba. Kár, hogy a fehér köpenyes doktor úr éppen most gyújtott rá, így el kellett dobni azt a szép nagy cigit, pedig milyen drága! A doktor és a nagymellű asszisztensnő is bementek a meleg és vérszagú kamionba. Hozzáláttak a vérvétel előkészítéséhez. Az atyafi átszellemülten a levegőbe szagolt.

-Mennyi nedv! Milyen sok életet megmenthettek volna! A vér… olyan furcsa nedv! Megtagadni nem lehet, de nyomtalanul eltűnik! Csak élő teremtményekben van… Isten báránykáiban… Hmm! Ha megszerzek egyetlen cseppet, enyém lesz a világ!

-Már amúgy is a tiéd – mondta a fehérköpenyes doki, mert egy régi egyetemi tankönyv lábjegyzetéből homályosan emlékezett, hogyan beszél a sátán. –Mi a maga TAJ-száma?

-Nem… Nem vagyok biztosított –hebegett az Apa.

-Mi az, hogy biztos? Olyan nincs! Valami mindég közbe gyühet! – heherészett a kucsmás atyafi. Hová lett az imént még a kezében szorongatott messzelátó, azt ő maga sem tudta volna megmondani. Hirtelen levette a ráfüggesztett szemét a szőke asszisztensnő hatalmas melleiről és egyenesen az Apához fordult:

-Bármilyen kívánságodat teljesítem egyetlen csepp véredért!

-Vegyél két lakást!

-Csak?! Aszittem, a fáraó kincseskamráját kéred! Vagy a gyémántos varázspálcát, hogy akire azzal rámutacc, örökre szolgáddá teszed! Csak ilyen rövidke az a pálca, a zsebedben e-e-fér!

-Mind a kettő Budán legyen!

-Nem akarsz inkább egy talicska színaranyat? Vagy ezt a rövidke pálcát? Ha akarod, megmondom a lottószámokat! Rátegyek az életedre plusz kétszáz évet?

-Hülye lennék lottón nyerni! Hogy mindenki tőlem kéregessen és megharagudjon rám, ha nem adok egy-két milliót? Két lakás a vérem ára! A Vérmezőn!

-Milyen szerény vagy te, barom! …Barátom! Na, lássuk csak… – Az Ördög mindenféle hókusz-pókusz mozdulatokat tett az amúgy is szűk kamion belsejében. A ravasz doktor kihasználta az alkalmat, hogy mindenki a hókusz-pókuszt nézi, és a szőke asszisztensnő nagy melleit bámulta.

És akkor Apának eszébe jutott, hogy kezdetben vala az ige. Az Isten azzal teremtette a világot. Hogyan tudna ő az igével bánni? Ő nem isten, csak egy nyelvtanár a gimnáziumban. Mi marad neki, ha nem az igeragozás?

-Én veszek, te veszel, ő vesz, mi veszünk, ti vesztek, ők vesznek! – kiáltotta Apa az Ördögnek sebesen.

-Jaj, jaj, mit beszélsz? Olyan nehezen hallok! Valami a fülembe szorult! – fogta a fejét az Ördög. –Ki veszik el? Mit vesznek?

-Lakást! – felelte az Apa és támadásba lendült. –Adtam volna vért, ha te adtál volna zsömlét! Ő adott nekem igeragozást, hogy mi harcoljunk a gonosszal! Látjátok? Ők így járnak mind, a gonoszok!

-Jaj, jaj, mit beszélsz? –tántorgott az Ördög és a fejét fogva ide-oda dülöngélt a véradó kamionban. Levert a földre néhány műszert, de a vércseppes fiolákban nem tett kárt. Már kiütköztek a szarvak a kucsmája alól, és az előbb még cipőbe bújtatott lábai most fekete bikapatákban végződtek.

Az apa, aki egyszerű gimnáziumi tanár létére bezzeg sejtette, kivel akadt dolga, az ajtóhoz ugrott. –Doktor! Meneküljünk! Visszatartom a gonoszt a múlt idejű feltételes móddal szenvedő szerkezetben! – Felrántotta a kamion ajtaját és kiugrott a hidegbe.

-Meglátódhatódott volna az igazság a messzelátóval? Az igazság az, ha nem lettél volna megteremtve az Isten által, most szétrugdalódna a tököd! Lett-e volt? – kiáltotta igaz hittel a nyelvtantanár, pedig az ilyen mondatokat piros tintával mindig kijavította a dolgozatokban.

Eddigre már az egészségügyiek is kiugrottak a véradó kamionból. A fájdalomtól dülöngélő ördögre rácsapták az ajtót.

-Állítsuk maximumra az aggregátort! Fagyjon jéggé a pokol fattya!

Percek alatt deresre fagyott a kamion. De nem tűnt fel senkinek, mert amúgy is nagy volt a hó az áruház parkolójában.

A doktor forrón megrázta Apa kezét a hidegben és megköszönte a segítséget. De most már neki elég a kalandból és bemegy az áruházba bevásárolni. És tényleg, belekarolt a nagymellű asszisztensnőbe és bement az automata üvegajtón. A két fehér köpeny eltűnt a tömegben.

Az apa egyedül maradt a hóesésben. Azon gondolkozott, hívja-e a biztonsági őröket vagy a rendőröket, hogy nyissák ki a kamiont. De aztán csak tétlenül téblábolt az erősödő havazásban, ami fehérre belepte a bogáncsos tüskebokrot is. Annyira fázott, hogy úgy döntött, ő bizony nem hív senkit. Minek magyarázkodjon? Inkább hazamegy és megnézi az interneten a lakáshirdetéseket. Azt a fagyott ördögöt pedig találja meg, aki akarja!

Így vett Apa alig fél év múlva ötvenmillióért két lakást Budán. Ki is fizette mind a kettőt készpénzzel! A gyerekek még most is ott laknak, ha meg nem haltak. De a lakás költségeit, az egyre növekvő villanyáram-tarifát, az ivóvizet, a csatornadíjat, a szemétszállítás díját és az évről évre felfelé kúszó közös költséget alig győzik fizetni. A fűtés költségéről jobb nem is beszélni… Hát az halál!

De legalább a maguk lábára álltak a gyerekek. Sokba került, de megérte!

+ + +

(Budapest, 2010. január 20.)