Tarzan Zéró

Hogyan ettem angyalt?

Tizenhárom éves voltam, mikor először ettem angyalt késsel-villával. Azt sem tudtam, melyik kezembe kell fognom a kést és melyikbe a villát. Balba a kést és jobba a villát? Vagy kést is, villát is a jobb kézbe és ballal a csontokat finoman leszopogatni? Hogyan is történt, már nem emlékszem. Az angyalt megettem. "-Ne hagyj a tányéron semmit!" - mondta édesanyám. És tényleg: még a tányért is kinyaltam. Elsőként fejeztem be, így én lettem az angyal.

*

Amikor az első angyal a torkomon akadt, annyira köhögtem, hogy majdnem megfúltam. Apám hiába ütögette a hátamat, az angyal, ahogy cigányútra szaladt, csak nem akart a torkomból kiugorni. Szerencsére az utcánkban lakott egy bokszoló, elmentünk hozzá, hogy üssön hátba, talán akkor kiugrik a torkomból a félrenyelt angyal. A bokszoló egy nagyot rásújtott a hátamra és az angyal kizuhant a torkomból. Még fel sem ocsúdtam, amikor hopp!, a bokszoló egy falásra lenyelte az angyalt. Még azt se mondta, hogy "pardon"! Apámmal csalódottan hazaballagtunk. Sose leszek bokszoló!

*

Ezen a fotón én vagyok meg az angyal, akit a negyvenkettes kilométerkőnél felvettem a kocsiba. Ez vagyok én, a napszemüveges. Autóstopposként utazott a csávó a ... Hová is? "-Hová utazol?" - kérdeztem a fickót, miután hátizsákját a hátsó ülésre hajította. Rögtön tudtam, hogy angyal. És ő is tudta, mit feleljen: "-A te gyomrodba. Egyél meg!" - válaszolta. Kiharaptam egy darabkát a karjából. Finom volt. Indítottam. A kocsi falta a kilométereket. Az angyal mosolygott: - "Most benned leszek észrevétlen! Meglátod, mennyire más lesz, egészen megváltozol!" - A csávó mosolygott és bizalmasan át akart karolni, de nem engedtem. Mire Pestre értem, megettem egészen. Csak a hátizsákja maradt a hátsó ülésen. Mi volt benne, na, mi volt benne, találjátok ki, mit találtam, amikor kibontottam? Késeket és villákat. A fotó még akkor készült, amikor az angyal beült mellém a kocsiba és én gázt adtam, de tévedésből a fényképezőgépre léptem a pedál helyett.

*

Sokan állítják, hogy az angyal különösebb főzés nélkül nyersen is ehető. Ezt én nem hiszem, szerintem fokhagymás répával és reszelt sajttal, levesben a legfinomabb. Anyám mindig hosszan párolta mindenféle lábasban, melyből gyakran leöntötte a vizet, hogy egyenletesen, mindenhol megpuhuljon. ...És milyen gonddal fogott a főzéshez! Felvette a legszebb ruháját és gyakran még fodrászhoz is ment. Anyám mindig fehér ruhában főzött angyalt, azt mondta, ennek a színe illik a tejfölhöz. Mert finom az angyal fokhagymás répával, de tejföllel még finomabb!

*

Mikor együnk angyalt? Lefekvés előtt ne, mert nehéz hassal rosszakat álmodunk. Például azt, hogy mi is angyal lettünk és más meg akar enni. Egyszer azt álmodtam, hogy az újságban olvasom a következőt: angyalok nagyobb csoportja turistavízummal Afrika éhínséges területeire utazott, hogy ott egyék meg őket. De a négerek nem ették meg őket. Ki tudja, miért?

*

Mi van akkor, ha egy angyalt lenyelsz? A rossz nyelvek azt mondják, te magad is angyallá változol. Akkor ugyan te is más emberben lehetsz, mégis veszélyes ez, mert bármikor megzabálhatnak. Manapság már alig valaki megy angyalnak. Inkább lesznek autószerelők vagy mondjuk, fogorvosok; azok pénzes szakmák. Erről jut eszembe, hogy nekem három fogam maradt. Kettő itt felül, egy pedig ebben a gyufásdobozban.

*

Amikor lenyelnek téged és bejutsz a másik ember belsejébe, baromi érdekes látvány tárul eléd. Mintha egy kirakatüvegen néznél egy pohár vizet, tisztán és egészében átlátod azt a másik embert úgy, ahogy van. Látod a csontokat, látod a húst; látod az ereit, látod a beleit, látod benne, hogy mit gondol magában. Látod a szívét is, mit gyűlöl, mit szeret. Erkölcsi tulajdonságait is látod: a jót és a rosszat, amint kéz a kézben álmodoznak. Belülről kinézve láthatod mindazt az embersokaságot, akik odakint a bebocsátásra várnak. És látsz egy hatalmas, furcsa kaput is, ami éjjel-nappal nyitva áll, mégis kevesen lépnek be rajta. Nem tudom, milyen kapu lehet. Talán egy étterembe vezet?

*

Sose tegyél angyalt a mikrohullámba! Egészen megpuhul és nyúlós lesz, az íze hasonlatossá válik a papírpelenkához. Nem tudom, ti vajon ettetek-e már papírpelenkát. A szomszédom, aki gyermekkorában csillagász volt, azt állítja, hogy a tudósok máig nem fejtették meg a jelenség okát.

*

Abban a furcsa kapuban, amelyről már beszéltem és amely talán egy étterembe vezet, de az is lehet, hogy a mennyország szegecselt kapuja, szóval ott, abban a hatalmas, örökké nyitva álló kapuban egy öregember fogadott. Amikor kopogtattam a mindig nyitva álló kapun, kijött és megkérdezte tőlem, életemben hány angyalt ettem. "-Angyalt? Enni?! Én? Miért?" - kérdeztem, mint egy ma született bárány. "-Látom, olyan vagy, mint a ma született bárány!" - felelte a kapu őre és intett, hogy lépjek be. Átléptem a küszöböt. ...Odabenn sokadalom! És mindenki angyal volt! Egyikük tréfásan felém csippentett a szemével: "-Látom, angyalt ettél, te! Finom volt?" - "Igen, finom volt" - feleltem. "-Honnan látod, hogy azt ettem?" - "Ott lóg a bajuszodon!" - "Nincs is bajuszom!" - "Nem baj, majd csinálunk!" - És tényleg: éreztem, hogy abban a pillanatban bajuszom nő.

*

Innen fentről könnyű követni, mi folyik odalent. Gyermekkoromban volt hasonló kilátás a cseresznyefa tetejéről. Beláttam a szomszéd kertjébe, láttam, hogyan samponozza kocsiját. Most innen fentről ugyanígy látok mindent, csak sokkal messzebbre, az Alpoktól a Volgáig. Jobban látok, mint egy televíziós szatellit. Innen föntről jól látom az utcán sétáló embereket, mégpedig egyszerre mindenkit, az összes városokban. Látom, ki kopasz, ki visel kalapot. Könnyedén beleshetek a melltartókba. Jól látom a galambokat is, a háztetőkről nézik a járókelőket. Innen föntről azt is jól látom, hogy az emberek odalent mit éreznek. Aki gyűlölködik, annak feje körül narancsvörös ködfelhő terjeng. Aki nem mond igazat, annak a feje zöld ködöt ereszt. A tolvajok körül kék a felhő, aki irigy, az sárga füstöt okád… Aki más pénzét akarja, az fekete ködbe burkolódzik. Aki pedig szürke füstöt fúj, az dohányzik. A jóknak nincsen szaguk és színtelenek is.

Innen fentről látom a szélnek eresztett léggömböket, egyenesen énfelém szállnak. Látom a repülőgépeket is; utasaik kikémlelnek a kör alakú kis ablakokon, hogy jobban lássák a felhőket, ülnek-e rajtuk angyalok. Azt is látom, hogy mit esznek a repülőgépen a műanyag villával. Azt sem tudják, melyik kezükbe kell fogniuk a kést és melyikbe a villát. Balba a kést és a jobba a villát? Vagy fordítva? Össze-vissza zabálnak mindenféle ételeket, hogy aztán nehéz gyomorral hülyeségeket álmodjanak... Pedig az angyal milyen ízletes! Aki angyalt eszik, jóllakik. Aki angyalt eszik, örökké éhes lesz.

***