Tarzan Zéró

Le gateau du coq

(A kakas tortája)

Egyszer egy kakas nyert egy tortát a lottón. Mások milliókat nyernek a lottón, de ez a kakas, ez a hülye, nyakas kakas egy tortát nyert. Vagy Las Vegasban nyerte a kártyán, és nem is a lottón? Rejtély, honnan a francból volt egy nagy büdös tortája ennek a hülye kakasnak. A Juliskának! Mert így hívták a kakast, hogy Juliska, és nem doktor Tarajossy Gézának, ami pedig egy kakashoz jobban illő név. Lett volna.

Azt mondta a Juliska kakas aznap, mikor a tortát nyerte a lottón, hogy „elolvad a torta ebben a nagy melegben”, és azt is mondta, „én nem szeretem a tortát, akkor meg miért én nyertem?” Most már mindegy, ha megnyerte, hadd vigye!

–Mit csináljak ezzel a nagy büdös tortával? Az én számaimat húzták ki! Éppen egy tortát kellett nyernem?! Elosztogatom én ezt a tortát másnak. Egyék meg ők! Kapjanak hasmenést ők! Lakjanak jól mások ezzel a... Ezzel a... nyereménytortával! – Mondanom sem kell, hogy a kakas jól megnyomta kiejtés közben ezt a szót, hogy „nyereménytorta”. Tényleg nem tudott mit kezdeni a kakas ezzel a... izé... ízes tortával.

Másnap a kakas elment a mészároshoz. A mészáros a bárdjával éppen a friss tőkehúst csapkodta, csak úgy fröcsögött a sok vér szanaszét. A vöröslő cseppekből még a tortára is ráfröccsent. Sebaj, meg se látszott rajta, hiszen málnatorta volt! Piros.

–Kérsz tortát, mészáros? – rikkantott a kakas két bárdsújtás között a hentes vérpöttyös fülébe. A mészáros annyira meglepődött, hogy félre sújtott a bárddal. Nem is azon lepődött meg, hogy ez a kakas tud beszélni, hanem azon, hogy a kakas honnan tudja, hogy neki ma van a születésnapja. Mert a mészárosnak éppen aznap volt a születésnapja, ezért ölte olyan buzgón a halott húst.

–Szereted a tortát, vagy nem szereted? – rikkantott a kakas. A mészáros csak pislogott ennyi jóság láttán. A kakas megunta ezt, kicsavarta kezéből a véres bárdot, lehasított a tortából egy darabot. –Itt egy szelet, neked adom. Egyél! – És a kakas peckesen továbblépkedett a maradék tortával.

Elment a kakas a betűkereskedőhöz. Az nagyon el volt foglalva a sok könyv kiadásával. És azt a sok könyvet, amit kiadott, az ablak másik oldalán be is kellett venni. Adott a kakas mindkettőnek, könyvkiadónak és könyvbevevőnek egy szeletet a tortából. –Egyetek! – rikkantott a kakas. És azok ettek. Közben adogatták egymásnak a könyveket. Hiába, még mindig maradt sok abból a tortából.

Elment a kakas a Fecskéhez. Ez a Fecske nem egy madár, hanem egy kifőzdés nő volt a Ráday utcában. Ott volt az ételbárja, bár őt magát Fecskének hívták.

–Te kérsz-e egy szeletet a tortámból? – rikkantott a kakas a Ráday utca közepén, pedig a kifőzde azon jóval túl volt, éppen szemben a Teológiai Egyetemmel. A sok istenhívő oda járt ebédelni. Volt a menün tövisleves, angyalszárnyak áfonyamártásban, Ádám almája és angyalbögyörő.

–Málnatortát vajon kérsz-e, egy szelettel az enyémből? – rikkantott a kakas a kifőzdés nőnek, aki éppen azon gondolkozott, főzzön-e kakas pörköltet, de egyébként úgy hívták, hogy Fecske. Aki amúgy az ételosztás királynője volt, ezért meglepődött, hogy most kap.

Levágott a kakas egy vaskos szeletet a málnatortából.

–Egyél! – Otthagyta a madárnevű nőt és rebbent tovább a maradékkal.

Így adott a kakas a tortából egy szeletet mindenkinek. Adott a Mikulásnak, adott a tüntetőknek, akik a több bérért gyülekeztek, adott a rohamrendőröknek, akik a tüntetők miatt gyülekeztek, adott egy csatornajavító munkásnak, aki unalmában egy mélytengeri nehézbúvárral szkanderozott, de amikor a kakas jött és tortát adott nekik, akkor bezzeg abbahagyták és ettek. Adott a kakas tortát a játszótéren az óvodásokra ügyelő néninek, akinek az oviban már nem jutott kókuszkocka, mert a gyerekek mind felfalták, adott a papnak, aki a hűvös templomba misére sietett, adott egy kutyasétáltató öregúrnak, akiről a beszélgetés során kiderült, hogy fiatal korában adóellenőrként dolgozott és nem érdemel tortát, adott a sétálóutcában festegető éhenkórász művészeknek, adott egy parkolóőrnek, aki bírságoló cédulát csúsztatott egy autó szélvédőjére, adott egy munkahelyéről meglépett eladónak, aki a főnöknek azt hazudta, orvoshoz megy, helyette a közeli játékterembe ment, adott a játékterem nyomorult takarítójának és adott az éneklő leprásoknak, akik szembejöttek a Ferenc körút és a Ráday utca sarkán. Adott egy cukrásznak is, aki a boltja küszöbén nézelődött, és mikor látta, hogy közeleg a kakas, így kiáltott:

–Megkóstolom én azt a tortát! Adjál nekem belőle! – És amikor a tortába harapott, tele szájjal azt mondta, „az enyém finomabb”.

A kakas mindenkinek adott a tortájából. Jutott mindenkinek egy szelet abból a tortából. Mintha végtelen lett volna az a torta... De nem volt végtelen, mert egyszer csak elfogyott. Elfogyott a torta! Üres volt a kakas keze. Úgy érezte, elosztogatta mindenét.

Hazament a kakas elégedetten. Torta nélkül, üres kézzel.

–Na végre, elosztogattam azt a büdös tortát! – kiáltott be a baromfiudvarba a feleségének.

–Te hülye, magadnak nem hagytál egyetlen szeletet?!

–Nem, nem hagytam semmit magamnak. Elosztogattam mindet. Én jólelkű kakas vagyok – mondta a kakas. –Nem szeretem a tortát!

Mire a kakas eddigre jutott a beszédben, beállt a tél. Nem volt mag, fújt a fagyos szél, görgette a havat az udvaron, nem volt mit enni. A kakas koplalt, koplalt. Reszketett a taréj a fején. Egyik lábára állt, a másik lábára állt, fázott, éhezett, míg végül valamelyik szerda reggel éhen halt. Felfordult az éhségtől az udvaron és megfagyott a hóban. Ez a Juliska nevű nyakas kakas jól megdöglött! Úgy kellett neki! Miért volt ilyen jó szíve?! Egy hülye kakasnak? Lett volna inkább egy rendes neve... És még csak nem is szerette a tortát! Barom.

* * *