Tarzan Zéró

Royal Flush

Gyorsan végigsimítottam szmokingom gallérján, a nyakkendőn és a hófehér selyemsálon, mely a nyakamban lógott – oké, ez rendben van, Megigazítottam a kesztyűmet és a fotocellás ajtó szétugrott előttem. Beléptem a Lucky Sailor Kaszinóba.

A fogadó ember fehér szmokingban a bejáratnál fogadott. Felém köszönt, én finoman visszabiccentettem. - Póker? - kérdeztem kimérten. - Erre tessék, uram! –

A kasszánál beváltottam ötvenezret zsetonra. Mire az asztalhoz értem, már jobbról-balról egy-egy formás popsi kísért. Türelmetlenek vagytok, nyuszikák, gondoltam fapofával, nem azért jöttem, hogy kifosszatok engem, inkább fordítva… Ha már megkínáltok, derékon kapom az egyiket. - Hello, Dinnye! – mondtam hanyagul az egyik szőkének, célzásul a mellére, melyet alig takart a merészen dekoltált ruha. Válaszul egészen mélyen szájon csókolt. Nyelve játékából éreztem, hogy külföldi lánnyal akadt dolgom. Micsoda nyelvtani szerkezetek lapulnak a szájában! Még egészben kitéptem nyelvemet a fogai közül és azt mondtam vele:

- Texas Hold’em, bébi! Nem szex! – Visszavettem kezemet a derekáról és leültem az asztalhoz.

Két arab sejk burnuszban és egy napszemüveges Maria Callas ült az asztalnál. - Háj, Pumpy – biccentettem az osztónak. Szeme sem rebbent a paraszt viselkedésemen. Gyakorlott fiú! Dobott nekem, aztán a többieknek két-két lapot, három másikat pedig középre helyezett. Mintha trükkfilm lett volna, a lapok szépen egymás mellé estek elém az asztalra. Felcsippentettem a kártyákat a kesztyűmmel és óvatosan beléjük lestem. Látjátok, kalifák? Napszemüveg, ha-ha! Van olyan bolond, aki kesztyűben játszik!

…Vajon honnan tudták volna ezek a kifosztásukra váró hülyék, ezek a burnuszos arabok és az énekesnő kinézetű, fekete napszemüveget, hatalmas kalapot viselő láda, nem, lady, nem, dáma, hogy a kesztyűmben szenzorok lapulnak? Megfogom a kártyalapot, a szenzorok érzékelik a lapok rajzolatát és leközvetítik a néhány utcával arrébb parkoló kamionba, ahol Omara mama üldögél.

Omara mama Kubából emigrált, mert a hatóságok megkeserítették életét a gondolatolvasás miatt, ami rosszul passzolt a kommunista eszmékhez. Igazi extraszenzitív volt ez a kövér és gondozatlan, terjedelmes asszony. Gyöngyszem! És én éppen az ilyenek felkutatásával foglalkoztam az utóbbi években. Voilá! Ezzel most elárultam, hogy francia vagyok. „Monsieur Rien” néven köröznek engem az indonéz kaszinókban, ahonnan már három éve kitiltottak. Nem véletlenül hordom ezt a mostani, bozontos kecskeszakállat.

Egy szving szövege, „Please, do nothing till you hear from me!” volt az Omarával megbeszélt jelszavunk. Ne tégy semmit, míg tőlem nem hallasz! És az ujjaim elég érzékenyek voltak, hogy megérezzem rajtuk Omara üzenetét, amelyet átvitt a kesztyűre. Egy apró és finom bizsergés, melyet az ujjam hegyén éreztem, irányította kezemet. Melyik laphoz nyúljak, mit dobjak az asztalra? Énrám a színészet tartozott, hogy ezek a lúzerek elhiggyék, egy igazi balekkel van dolguk. Egy született vesztessel! Aki felhajtja a tétet, bármi legyen a lapok állása. Akinek arcáról leolvasható, hogy közel jár a vesztéshez. És aki az utolsó pillanatban elegánsan leterít a posztóra egy royal flush-t… Amitől a középre rakott, tornyokba halmozott színes zsetonok egymásra dőlnek, mert az osztó mindet elém tolja! Miközben a rozoga kamion belsejében Omara mama és a szakértők csapata, Velvet, Mississippi Ghost és Alabama Bivaly, a kaszinókból már kitiltott hazárdjátékosok örömtáncot járnak! Röviden tehát így hangzott a tervünk: elnyerni a mamlaszok pénzét, az utolsó centig!

Ez volt a terv. Nem is volt rossz terv, mert a Lucky Sailor Kaszinó már a negyedik volt a sorban. The number Four! Belelestem a lapjaimba. Egy káró király és egy kőr hatos. Piszok rossz lapok! De Omara és csapata nem ismer lehetetlent.

A két formás honeybunny, Dinnye és Töksi, ahogy magamban elneveztem a kurvákat, finoman közelebb húzódtak és rám tapadtak. Ezt szaknyelven satuzásnak nevezzük, mikor a pénzes balek lapjait kilesik kétfelől. Jó, akkor most csupán figyelmetlenségből megmutatom nekik a lapjaimat. Így… Tessék, a szőke kurvatündérek máris a hajukat igazgatták! Félreérthetetlenül jeleztek az araboknak. Az emírek finoman, alig észrevehető fejmozgással rezegtettek. Ezek szerint megértették a burnuszba burkolt seggfejek, hogy rossz lapokat kaptam! Az első arab, nevezzük Burnusz-1-nek, betette a small blind összegét. Burnusz-2 ötször annyi zsetonhegyet tolt középre. Ez a big blind. Most jött az én pillanatom: duplára emeltem a tétet. - Raise! A kalapos Callas komoran nézett: - Fold! - Eldobta a lapot és újat kért. A kalifák szelíden mosolyogva betolták középre a zsetontornyokat. - Call! – A nyerő most ötvenezer dolcsi. Hmm, finom falat!

Kidobtam középre a hatost. Mindenki számára jól láthatóan összegörnyedtem a karosszékben. Bal szemem tizenhat-harminckettedes tört ütemben hunyorogni kezdett. (Le stroboscope – ez a mutatvány francia neve. Hosszan kell gyakorolni a fürdőszobatükör előtt!) Még egy hülye is láthatta, hogy szorongva várom az eredményt.

És a hülyék látták is, hogy engem most elkerül a szerencse. Lepakoltak néhány lapot. Ujjam hegyén éreztem, hogy finoman rezonál a kesztyű. Omara mama csak röhög az egészen! Lélekben odaláttam a szűk kamionba, ahol, mint általában, most is Mississippi Ghost erőlteti, hogy kérjek rá új lapot és passzoljam tovább a kört. Ezzel szemben Alabama Bull, ez a kötekedő bivaly máris veri az asztalt, hogy nem, nem, most az a helyes, ha megint emel a téten. Emel! - Emeljen az a kibaszott békaevő Frenchy! – Már megint így mondta, egészen biztos voltam benne. Végre megérkezett hozzám egy halvány gondolatsugár. Omara hangján hallottam a fejemben: - Kiszállni a játékból!

…Kiszállni? Talán rosszul értettem? Miért? Azt nem lehet! Kiszállni most nem lehet! De Omara mama mégis ezt akarta, mert bármely laphoz nyúltam, a varázskesztyűm annyira égette az ujjhegyemet, hogy majdnem füstölt a bőr. Hogy kissé lenyugtassam távoli és titkos, de izgatott tanácsadóimat, a kártyalapokat átvettem a másik kezembe, ezt pedig finoman rácsúsztattam a hozzám simuló szőke asszisztensnő (álneve: Dinnye) szépen domboruló farhátára. Kemény popsi feszül ezen a bombázón! A megbízható analízis érdekében érzékeny simogatással masszíroztam a területet. Kíváncsi voltam, hogyan értékelik az alapos mintavételt a távoli kamionban.

- Forró kéz! Láng ég az én seggen! – búgta a mellkirálynő (álneve: Dinnye) csábító hangon.

- Hovási vagy? – kérdeztem a most már biztosan külföldi lánytól.

- Ukrajnából.

A burnuszos arabok rosszallóan néztek rám. - Gentleman play no words! – böfögte az idősebbik a napszemüvege mögül. Bosszúból ráháromszorozott a tétre. Most százötvenezret vihet a nyertes! Ez már meleg, meleg, forró, forró! Mint a kezem a lány fenekén!

A fejemben ismét megszólalt Omara mama hozzám teleportált gondolata: -Idegen erőtér vonzásából… Kiszállni… Ismeretlen eredetű sugárzás befolyásol… A téridő örvénylése nem kiszámítható… A vizsgált sejtszerkezet hízásra hajlamos… Hamis a baba! …Nem tudjuk azonosítani a sugárzás forrását. Kiszállni a játékból! – Itt vége szakadt az üzenetnek.

Sugárzás? Idegen erőtér? Miféle hülyeség ez? Pillantásom az asztal végén ülő kalapos dámára, nem, pávára, nem, málnára esett. Milyen feltűnő ez a repülő csészealjra vagy ufóra emlékeztető málna színű, hatalmas kalap… Amitől ez a csaj a görög operaénekesnőre, Maria Callas-ra emlékeztet… Csak nem hord benne egy titkos rádiókészüléket? A sovány testalkatú, de formás mellekkel domborító csaj a kalapról lógó pöttyös fátyol mögül kíváncsian nézett rám. - Raise! Emelöm a tétöt! – és a nő betolt vagy öt zsetontornyot középre. - Te gyössz! – mondta nekem valami furcsa kiejtéssel, teljes ellentétben az elegáns megjelenésével.

- Mingyá gyüvök, bébi! – feleltem komolyan. - Gondókozok, mit tegyök rá!

A sejkek, akik nyilvánvalóan tanfolyamon tanulták az angolt, nem szóltak semmit. Fapofával várták, milyen döntést hozok. Nekik ez nem volt olyan sok pénz, mint nekem. Most inkább passzoltam a tétet. Erre mit tettek ezek a burnuszba bugyolált, sivatagi tagok? Mindketten passzolták a tétet! Mintha nem tornyosultak volna előttük valóságos zsetonhegyek! Erre ők passzolják a tétet! Kösz szépen, mert így az utolsó emelő játékos elvisz mindent! Ez a gigakalapos nő mindent besöpört. Még meg sem kellett mutatni a kártyalapjait, automatikusan nyert. És amikor mégis leterítette a lapokat, kiderült, hogy „üres keze” volt! Semmilyen figura nem jött össze a csajnak! Ekkora blöfföt!

…Omara mama! És ti, átkozott zsugások, abban a szűk kamionban! Miért hallgattatok? Hagytátok, hogy egy szegény, szerencsétlen csalót kifosszanak az amatőrök? Bosszút veszek rajtuk!

Hátradőltem a széken. Én, a kirabolt áldozat! …Hah! Gyufát rántottam Miss Dinnye seggén és szivarra gyújtottam:

- Payback! – sziszegtem a sivatagi alakoknak. Azonnal előrántották az asztal alól a vízipipát és felváltva csutorázták.

- Kezdjük azon a téten, ahol most abbahagytuk! – javasoltam nyájasan a lepedővel letakart rablóknak.

- Legyen ember a tét! Játsszunk emberre! – felelték. –Ha vesztesz, te jössz tevehajcsárnak!

Maria Callas megszólalt a fátyol mögül: - Most te vagy a tét! - Fenyegetően rám nézett:

- Ha nyerök, e-e-vesze’ feleségül! Oké? – Belesápadtam a gondolatba. Méghogy én, ezt a sovány szipirtyót! …É-é-én? Mit képzel ez a mellei helyén almákat viselő szipka, hogy én majd elveszem őt feleségül, amikor vannak itt dinnyék is? …É-é-én? Az osztó máris dobott nekem két lapot. Az asztal közepére tett hármat.

- Play, boy! – szólt rám Callas.

…És én játszottam, mint az állat!

Innentől felgyorsultak az események. Mintha egy trükkfilmben lettünk volna, olyan sebesen dobáltuk az asztalra a kártyalapokat. Az osztó nem győzött osztani. Én fejben szoroztam. Mennyi kombinációt ad az 52 lap? Kétmillió-ötszázkilencvennyolcezer-kilencszázhatvan? Ehhez képest a royal flush csak négyféleképpen fordulhat elő! Te jóságos Hermész, a tolvajok, kereskedők és kártyajátékosok védelmezője! Most vagy kitiltanak a kaszinóból, mert túl sokat nyerek, vagy kitiltanak a templomból, mert veszítek és feleségül jön hozzám ez a nő, miközben nekem már kettő van! (Le bigamiste – ez a mutatvány francia neve. Nem igényel hosszú gyakorlást.) Kavarogtak a kombinációk a fejemben, kavarogtak a kártyák a levegőben. A lapok mintha kicsiny repülőgépek lettek volna, az osztó dobásától felröppentek a levegőbe, tettek egy kis kört és jól kiszámítva landoltak a megfelelő repülőtéren – mindig ahhoz a játékoshoz estek, aki a lapot lehívta. Omara mama és a többi rablók, mit szóltok ti ehhez ott a kamionban? Próbáltam telepatikus kapcsolatot teremteni szakértőim csapatával, de nem küldtek semmi választ. Egyedül hagytak a harcmezőn! Miközben csak úgy röpködtek a kurva, nem, kurta műszavak: - Call! Fold! Raise! Turn! River! – És jött a showdown, a végső leszámolás!

Ez mindig egy szívizgalom. Az idősebb arab testvér (álneve: Burnusz-1) leterített öt piros lapot egymást követő értékben. Ez egy Flush! Most a figyelem a kistestvérre fordult (álneve: Burnusz-2). Rezzenéstelen arccal lerakott a posztóra egy fekete sorozatot, az izgalom kedvéért fordított sorrendben: tízes, kilences, nyolcas, hetes és hatos. Ez is Flush! Ekkor jött a nő. Leterítette a lapjait. Leterített engem!

Mi volt a csaj kezében? A tízes, a Joker, a Queen, a King és az Ász – és mind az öt lap fekete színben! Ó, te szent Hermész, a tolvajok, kereskedők és kártyajátékosok védőszentje! Elhagytad a szerencsétlen, tahó kis szolgádat itt a kártyaasztal mellett! Mert egy ilyen kombinációnak az esélye 1 : 649.740-hez!

- Royal Flush! – nevetett Maria Callas a pöttyös fátyol mögött. - Megnyertelök tégöd!

Az asztalra dobtam a halott lapjaimat. Csak egy „full”-om volt. Ó, Hermész, de nagy szarban vagyok!

A szelíden mosolygó emírekre néztem. - Gentlemen pisses no pants! – mondtam nekik. Felálltam az asztaltól és otthagytam a két olajtornyot. Vissza sem néztem a színes zsetonokra, melyeket én toltam középre. - Bye-bye, nyuszikák! – Már nem érdekelt semmilyen domború dinnye.

A pénztárterem előtt bevártam a nyertest. Mostantól a tulajdonosom, hah! Jobbra-balra zsetonokat osztott a személyzetnek, így érkezett a cash room-hoz. Hatalmas kalapjában olyan volt, mint egy málna, nem, bálna, nem, párna. Mint egy pénzzel tömött párna! Össze sem bírta csukni kézitáskáját a műanyag zsetonoktól, annyi volt belőlük.

- Ugye, csaló vagy? – szegeztem neki a kérdést a pénztárablaktól hallótávolságra.

- Mert osztá’ megmongyam neköd, hogy a kalapomban egy turmixgépből szerelt kozmikus-energia-átalakító készülék rakja a kártyát, mi? Ilyen hülyének gondósz?

Eszembe jutott Omama mama telepatikus üzenete az ismeretlen eredetű kozmikus sugárzásról. Baszd meg, Hermész, te szerencsejátékosok istene! Ez a nő egy profi csaló!

- Mi a te igazi nevöd, he? – kérdezte tőlem váratlanul.

- Frenchy. Vagyis Herbert Closeau. Téged hogy hívnak?

- Mariah Pallos. From Hungary.

- Hungary? Where is it?

- On the dark side of the Earth.

- Well…You speak english well.

- Unfortunately.

- What you mind?

- I have a strong accent from the Hortobagy.

Szólni sem bírtam a meglepetéstől. Mondjam el ennek a magyar nőnek, hogy az én családom 1920-ban Magyarországról települt a franciákhoz? A nagyapám még építette a párizsi metrót, apám beállt az idegenlégióba, én pedig kicsusszantam ide Amerikába. …Ááá, ezt nem kell elmondani!

Amikor a kasszánál beváltottuk a műanyag zsetonokat, kijött a félmillió dollár. A pénztárostól kértünk egy papírzacskót és belegyűrtük a Zsuzsit, nem, a zsozsit. Amint ott ügyeskedtem a szűk zacskóval és a rengeteg dollárral, Mariah megszólalt:

- Sajtszagod van, Frenchy!

Jaj, ne-e-e, gondoltam, ezek után most az jön, hogy „Hello, Herbert, bűzlik benned a camembert!” Belekaroltam Mariah Pallos-ba és a nagy, barna papírzacskóval kiléptünk a Lucky Sailor ajtaján. Alig tettünk a járdán néhány lépést, a csaj egy közelben parkoló metálkék színű nyitott sportkocsihoz húzott. - Ez a verdám! – mondta nevetve. - Ugye, milyen fasza?

Igaza volt: a kocsi feltűnően jól mutatott a Las Vegas-i, a bámészkodók tömegétől éjfélkor is zsúfolt, hullámzó utcán.

- Aká’ be is gácsózhatnál velöm most a témplomba, hogy összeházasodjunk! Hiszen te mostantú’ az enyém vagy. Megnyertelök tégöd!

Döntöttem a Lucky Sailor Kaszinó előtt a járdán. Én most itt új életet kezdek. Isten veled, Omara mama! Rohadjanak meg a kamionban a többi gengszterek!

- Hello, Mariah! Akkor elfogadsz férjednek?

- Hello, Herbert! – felelte nevetve. Vártam a folytatást, azt a szaros rímet. De helyette ezt mondta: - Ez francia né-é-év? Nehogy má’ az legyön, he!

Milyen édes kis paraszt ez a nő! Kinyitottam a Ferrari Devil Impacta ajtaját. - Beszállni! – Belöktem a csajt a nyitott sportkocsiba. Még a bugyija is kilátszott a világoskék elefántbőr ülésen.

- Te vagy az én nyereményem! Roayale Flüssz! – csücsörítettem a hiteles francia kiejtés miatt. Bevágódtam a Ferrariba és gázt adtam. Vroumm, vroumm, vroumm! Elszórtunk pár dollárt a szélben, kit érdekelt? A metálkék sportkocsival másodpercek alatt eltűntünk a távolban (ahhoz a helyhez képest, ahol te maradtál).

* * *

(Budapest, 2010. május 7. és 10.)