Tarzan Zéró

Rudi’s Audi

Rudi régóta akart Mercédeszt. Az sokkal jobb kocsi, mint egy Audi! Zörög, nyikorog, rohad a Rudi Audija. A motorház fedele felpattan, ajtaja csapódva csukódik. Sok az adó, kevés a kéj, melyet az Audi ad Rudinak. Rudi rendőr. Szirénázva százzal száguld, ha beül a kocsiba. De nem az Audiba, arra van egy Skoda. Ha Rudi elvégzi munkáját, akkor hajtja Audiját. Indításkor erőlteti, hogy a gyertyák gyújtsanak. Beindul és bőg, a hűtővíz gőzölög. Öreg már a kopott kocsi, de szereti Rudit. Rudi ezt nem tudja. Ő nem szereti az Audit.



Rudi este a kocsmában összepiál egy cinkos fejjel. Rummal, nem tejjel. Nem tilos a munkaidő után italt fizetni a lejárt járőrnek. Nem tilos! Rudi a számlákra gondol, melyek otthon várják. Fizetése szerény. Ha befizeti a tömény csekktömeget, nincs remény, hogy Bacardira maradjon. Rudi rumot iszik. Feje dagad. A pohárban egy csepp sem marad. A haver nevet. - Meddig, Rudi, meddig akarsz nyomorogni? Dolgozz velünk, dollárt nyerünk! - Rudi nem enged a csábításnak. Rendőr marad, ha gatyája is szakad. - Még egy italt? - Korty! Korty!



Rudi másnap lyukas zokniban, mélázva hajtja a csikorgó Audit. A pénzre gondol, ami nincs. A borítékra gondol, melyben huszadikán vájkál, mert vaj kell. Étele elfogyott. A hűtőszekrényben huszadikán semmit nem talál. Majd kölcsönt kér. Kitől kérjen? Anyjától már nem lehet. Az Audi rángat, motorja fullad, megáll. Annyi lendület még marad a kiszáradt kocsiban, hogy egy üres parkolóba begurul. Kézifék behúz, itt áll majd hetekig. Az Audi sok gázolajat meginna. Rudi rumra szomjas. Busszal megy munkába. Nyomasztja, hogy ma gyalog posztol. Skoda sincsen, nemhogy Merci! A szolgálat percei lassan telnek. Rudi este fut a kocsmába. A cinkos fej sehol! Rudi halk szitkot szór a falnak. Szar nap! Száraz szájjal hazaballag.



Márpedig a Mercédesz kényelmes hajó! A volán mögötti fotelben terpeszkedsz, akár egy pasa, ki három háremnőjét fuvarozza haza. Kinyújthatod a lábadat. Rugózása puha. Kell valami jobb ruha, a Mercédeszben nem ülnek gatyában! Bezzeg Rudi zoknija olyan lyukas, mint a szitává lőtt szitakötő! Vera megvarrja Rudi zokniját. Ki a Vera? Rudi nője. Egy másik férfi már elvált tőle. Rudival komolyra veszi a viszonyt. Főz neki és mellé fekszik, mikor Rudi az ágyban fekvőrendőrt képez. Épp ez, amiért imádja a forróvérű Verát a Rudi! Jól megdugi. Szóval a Mercédesz, az egy luxus hajó, ilyenre vágyik az összes tahó. Nem a rozzant Audira!

Vera szereti az öreg kocsit. Az Audi meg szereti Rudit. Rudi szereti Verát, de utálja kocsiját. Így voltak ők egy család.



Másnap Rudi szikrát csihol a szar Audiba. Néhány liter gázolajat beletölt. A sarkon befordul a két rumos haver. A kísértés testet ölt. - Rudi, legyél a kőművesünk! Pénzváltóhoz megyünk. Falazz nekünk! - Rudi cöcög. Nem tetszik a bűn mocskos szaga. - Sok pénzt vihetnél haza! Egy percedbe kerül, hogy Mercédeszbe beülj! Gondolkozz, Rudi! -

Rudi kannával kezében, szoborrá dermedve áll. Agya zakatol. Mérlegeli eledelét. Mennyi a rendőr fizetése? Ha elmenne ezekkel, Mercédeszben ülhetne Vera! Vágya valóra válna, ha felülne a bűn lovára. Rudi dönt. - Lovam, száguldj! Ostort ide! Gyía! Gyíaaa! -



Hajtanak hárman a rozzant Audiban. Rudi és a két Rum rabolni mennek. Elmondják a tervet. Van egy arab pénzváltó a Kuszkusz közben. Zárás után kocsival követik, merre megy az aga. Mutatja az utat a pénzeszsák szaga! Ennyi a terv. Kocsival száguldanak oda.



Este az arab bezár. Elindul haza. A nagydarab arab keze a kocsi kormányához ragad, mikor a tükörben felfedezi, hogy követi őt egy Audi.

A lépcsőházban hárman közrefogják az egyet. Némán néz az arab pénzváltó, keze kés után kutat. Támadóit megsebzi, de fegyverét a földre ejti. Rudi karja a szúrástól felhasad. Dől a vére a lépcsőház kövére. A kövér arab erős, védi pénzét. Rudi vére és a bankjegyek a földön hevernek. Előrántja szolgálati pisztolyát a Rudi. Eldörren kezében. A golyó jól belemegy a nagydarab arab fejébe. Agydarabja falra fröccsen. Meghal cserébe.

Robban a lövés a lépcsőházi csendben. Pattog a hang az emeleteken. Tettestársak a pénzt kaparják. Rudi szalad. Rudi gyilkos! Rudi kívül veti magát a kapun. Rudi rohan ahhoz a szaros Audihoz. Csak most az egyszer induljon a kocsi! Rudi remegve dugja a kulcsot a zárba. Lába zsibbad. Karja vérzik. Agya béna. Magas már a vérnyomása. - Ó, te Audi! Most az egyszer pöccenj be, és ne hagyj a pácban! -

Az öreg Audi, mert Rudit szereti, beindul az első pöccre. Motorja felköhög. Vrumm! Vrumm! Vrumm! Vrumm! Rudi egyesbe löki a váltót, kuplungpedál pattan, kerekek pörögnek, csikorog a négy abroncs. A kocsi kilő. A kipufogó feketét fingik, jut belőle az utcakőre. A vén Audi csikorogva zakatol, szereti a gazdáját. Rudi nyomja a gázt. Összevissza kormányoz. A kocsi kifarolja a rosszul vett kanyarokat. Mikor egy lámpánál pirosat kap, Rudi elfelejti a váltókart visszavenni nullába. Megteszi helyette a kocsi. A motortérből gőzfelhő gomolyog, a mutató túlver a megengedett fokon. A külső tükrök reszketnek, mintha lófülek lennének. Levegőt kapkod a kifacsart kocsi, összes ablakát tövig letekeri. Az Audi fuldoklik, nyög. Nyeli az olajat, a levegőt. Vált a lámpa! Indít százzal. A műszereken torlódnak a számok. Fut az ámok nyomában egy szirénázó Skoda, bezzeg berreg a Rudi Audija! Teljes erővel munkál a motor. A hat cilinder nyolc helyett ver. Bezzeg most jó a Rudinak az Audi! Kincs ez a roncs! Félelmében jobbra-balra indexel. Fényszórói kancsalítnak, ajtót kinyit, ajtót becsuk. A két ablaktörlő lapát, mint meghülyült apák, ide-oda mozog a szép üvegen. Az autórádió ki- bekapcsol, összevissza szabdalja a híreket.

Jön a folyó. A folyó mély. A Skoda az Audi nyomában zúg! Villog, vijjog, üldözi! A folyón nincs más átkelő, mint a partot elhagyó komphajó. A komp a partot ellöki. Audi nekifut! A partfalnál fékez. Kanyart bevesz, ajtót kinyit. Az ülésből kidobja Rudit. Rudi repül a volán mögül. Segít az éles szél. Rudi a nem túl széles fedélzetre ér. …Él!

Az Audi fennakad a partfal ormán. Hab a tortán, hogy kéziféke elszakadt. Kapaszkodik kerekeivel. A forró fékbetétek leégnek a féktárcsákról. Még rágcsálók sem bírnák hosszan, nemhogy kocsi! Vízbe szédül az Audi. A kocsiszekrényt elnyeli a folyó. A rendőr Skoda pózol a gőzben. Fentről nézi a haláltáncot a hullámokban. Szenvtelenül számolja, hogy egy hosszú hajú hableány hatvanhat habcsókot hány, amíg a mélybe süllyed az üldözött autó.



Így állnak most mindhárman a maguk helyén, a történetben félúton. Vera otthon nem is sejti, hogy Rudit egy hajó menekíti. Ronccsá vált kocsija a víz alatt halakat néz. A dugattyúk a pontyok nyelvén azt bugyogják: - Megmenekült! Rudi megmenekült! – Tényleg így van, ez a helyzet. A pontyok búgnak a kocsiban. Vera hallevest főz, bugyiban.

2.

Kezdem azzal, hogy másnap, nappal a vízből tűzoltók húzzák ki a roncsot. A föld megtartja, szél szárítja, együtt van a négy elem. Beismerem, bűnügyi technikusok vizsgálják a roncsot. A kormány mögött ült egy ember, aki a zuhanáskor nem volt ott! Tehát él. A technikusok kesztyűben tapogatják a nyomot. - Te roncs kocsi, mondd meg nekünk, hol van a gazdád, akit megbüntetünk? - Az Audi fél és hallgat. Örül, hogy elmúlt a hal-nap.



Nem tudom, hogyan jutott Rudi haza, de most hasa hallevestől nyikorog. Izzik a főzet, fortyog a zsír! Vera túl sok paprikát szórt a lébe. A fáradt férfi eszik belőle. Rudira rájön a keserű hasmenés. Mialatt ő a vécén szenved, Vera forró leves mellett a rémülettől hűlve híreket hallgat. Egy fantom tettes golyója a pénzváltó életét halálra váltotta. A golyónyom a lépcsőházi falon, a závárzatból kivetett lőszer arra vall, hogy a fantom: rendőr. Ennyi a hír. Vera megrendül.

Rudi visszajön a klotyóról. - Kezet mostál? Embert öltél? - sikít Vera. - Nyomunkban az egész nyomozóiroda! - Evés helyett klikkelnek az interneten, hol találnak azonnali repülőjegyet. Néhány gombnyomás… Egy last-minute akcióban ma van az indulás! Koffert elő, csomagolnak. - Miért volt büdös íze a halnak?! - Rudi és Vera Rómába repül. - Miért éppen oda? Ott nyitva van az óvoda! - De nem beszélnek magyarul - legyint Vera hanyagul. Vera szakmája óvónő. Óvja Rudit, mert szerelmes bele. - Nem kell sok paprikát tenni a levesbe! -



A repülőtéren megnézik az indulási táblát. Gépük indul, megkapják a beszállókártyát. Két óra kell a repülőgépnek. A szökevények Rómába érnek. A szállodában otthagyják a csomagokat. Gyalog róják a római utakat. Séta közben, véletlenül botlanak a házak között a Trevi-kútba. Ott olyan legendában hisznek, hogy ereje van a víznek. Visszahozza azokat, akik pénzt dobnak a vízbe. A házak közé beszorult a pára. Vera párját átkarolja. - Ugye, visszajövünk ide, egyszer? - A vízben sok a vegyszer, Rudi kissé könnyezik. Vera egy érmével a vállán át megcélozza a kutat. Homlokon talál egy kövér urat. Most Rudi dob. Ő komolyabb összeget áldoz. A pénz félre pattan, leesik lábhoz. Rossz jelet mutat, hogy nem találják el a kutat! Képtelenek egy kis pénzt a nagy vízbe dobni. Egy bámészkodó ajánlkozik, adják neki azt a manit. Ő jól céloz, bedobja helyettük a dollárt. Markába vetnek néhány korábbról maradt zlotyit. A fickó lelép a tömegben. - Visszajövünk! - sziszeg Vera, mint a vipera.

Egy sarokkal odébb elpárolog dühe. Leülnek pihenni egy széles kapukőre. Vera táskájából elővesz egy szelet csokit. Kibontja a papírból. Kedvese nedves szájába tolja. - Csak itt kapsz csokit. Otthon mást kapsz. - Rudi sejti, mire gondol. A melegben két gombot kigombol.



Este a szobában Rudi és Vera szeretkeznek. Szerény az ágy, de jól rugózik. Vera boldog, Rudi alszik. Álmában felmerül a ronccsá tört Audi. A Trevi-kútból egy daru kiemeli. Zúdul a víz a szállodai ágyra. A motorházon nincsen fedél. A gép szíve dobog. Őhozzá beszél: „Nyomoznak utánad! Menekülj Szudánba!” – A nyikorgó római ágyban ezt álmodja Rudi. És azt, hogy az ő érméjét a halott pénzváltó a kútból kiszedi! Úgy ébred, mint aki hosszan feküdt kómában. - De hiszen… Itt vagyunk Rómában! -



Múlnak a napok. Itáliában enyhe az ősz. A szerelmespár Rómában szívesen időz. Bujdosóink sétálnak a belvárosban. Vizet köpő kútból erre sok van, és az olcsó. Palackjukba ingyen vizet csorgatnak a kútról. Amikor egy sarok mögül eléjük lép a Piazza di Spagna, leülnek a lépcsőkre, a napra. Oly lágyan süt a szelíd nap, hogy heverészve töltenek egy órát. Megint séta, megint leül. Egy teraszon megfeleznek egy ananásztortát.

A Vatikánba sétálnak. Követik a tömeget. A Szent Péter Bazilikához mennek. Vera felfedez egy ingyen vécét a Vatikáni Posta hivatala mellett. Kihasználják a lehetőségét. - Menjünk be a templomba! - A biztonsági kapu előtt sok az ember. Zarándokok várakoznak. A táskákat is ellenőrzik. Nem buzog a bizalom a Bazilika őreiben.

Odabent mintát mutat Istennek a világ. Megmutatja, mekkora az állatkertje. Kattintgat itt sok koreai zsiráf. Ők a Távol-Keletről érkezett kistestű turisták hangos csapata. Mindenki a telefonját kattintgatja. Magasra nyújtott kezük a zsiráf nyaka. Fényképeznek, tucatra. „Ezen a fényképen én állok, én, én, én!” Háttérben Michelangelo szobra, a márványból kicsiszolt Piéta. Egy őrült magyar kicseszett a kővel, a szoboralak kezét kalapáccsal lezúzta. Már restaurálták. Golyóálló üveg őrzi a mester álmát. A festett falak alatt nemzetek jönnek-mennek. Fityulás apácák szandálban suhannak, csendben. Életük virágzik a katolikus rendben. Hívők és nézők, látók és látogatók, elfáradt turisták, szelíd papok, vallásról kürtölők, bocsánatért esdeklő szajhák, hazug politikusok és egyéb szolgák, mind e templomban szorítják foguk közé az áhítat halovány felhőjét. Lehelnek egy halleluját.

Rudi és Vera a márványfalú bazilika aranyozását nézi. És amikor meglátnak egy mankóra dőlt imádkozó sántát, Rudi nem fordítja az oltárnak a hátizsákos hátát. Mozdulatlan ajkakkal elrebeg egy imát, hogy Vera ne vegye észre. Vera ugyanezt teszi, csak elfordul félre. Mímeli, hogy oltárképet szemlél. Pedig kegyelemért könyörög a szentnél.



Másnap jegyet vesznek a városnéző emeletes buszra. Szalmakalapos amerikaiakkal nézik a forgalmat a tüsszögő buszról. Rudinak feldereng gyerekkora: a nagymama régi, falusi stelázsija. Ott látta már e forrongó képet. Megkergült legyek táncolták körül a mézet. Zizegnek a muslincák, pöfögnek a robogók! Balról-jobbról előznek. Néhány taxi a forgalomba ragadt. Mint lassú kukacok, araszolnak előre. Viteldíj! …Viteldíj! Az utasok pillantása borús. A taxióra mennyit mutat? Most már túl sokat! Ülőfoglyok lettek! A taxi áll, az óra pörög. Hátulról egy olajsejk luxuskocsija hörög. Nyolcsávos forgalomban forrong a délutáni forradalom. A kétfedelű busz centizve halad a körbetekert, nagyon híres, felújított, félig omlott rom-aréna irányába. „Prossima fermata Colosseo.” Következik a kőből rakott Colosseum! Hőseink a hőségben leszállnak a buszról. Gyalog mennek tovább.

A járdán lepedőre terített emléktárgyakat turkálnak. A pakisztáni árusoktól kulcstartót vesznek. Rudinak a kulcstartóról eszébe jut lepusztított Audija. Hol lehet most? Vajon mi történt vele? Hol van a kocsi, aki az ő életét megmentette? Azt a kocsit… Miért… Miért… Miért nem szerette?



Az Audi egy rozsdamarta roncstelepen áll. Szétszerelésre vár. Ajtaját már leemelték. Szélvédője vakon tátong. A műszerfalból drótok lógnak, kilóg a bele. Viszont a benzintartály félig van tele! A rádió is jó. Recseg, mégis működik. Audi a készüléket néha bekapcsolja, éjjelente halkan zenét hallgat rajta. Száll a szép zene a vastemető felett. Jönnek a hírek. A rozsdás roncs a rádióból tudja, nemzetközi körözéssel elfogták az éppen szökőévben szökésben lévő Rudit. …Jaj, jaj! Elfogták Rudit!



Vera aznap nem megy Rudival sétálni a Forum Romanum dombra. A gyaloglástól fáj a lába, visszafordul a szállodába. Rudi egyedül megy a muzeális kertbe. Egy repkénnyel futtatott szökőkútnál leül. A térképet nézi. Gondolkozik belül.

Rohamrendőr osztag ront rá Rómában, miközben térképen szoroz, milyen messze van Itáliától a Szuezi szoros. Oda akart szökni, hogy behajózzon Szudánba. Szívesen szódát szedne most magába, hogy meghaljon e ponton! Bilincs kattan, a gumibot lesújt. Betuszkolják egy rendőrségi szedánba. Bealkonyul Rudinak. Rávarrják a balhét. Eltelik a hét, és Rudit hazatoloncolják. Mint egy összekötözött hurkát.



Rudit a repülőgép legutolsó sorába ültetik. Kezén bilincs, orrát furcsán vakarja. Mellette jobbra-balra két kemény, civil ruhás legény tornyosul. A gép felszáll. Rudi lenéz. Milyen másnak tűnik ez a táj, hogy gépen száll fölébe! Nem kell ide litánia, utánuk már Itália. …Ciao! Ciao!



Vastelepen kegyetlen gépkonténer présel szögletes tömböt autócsontvázakból. Pattog az üveg, csikorog a fém, tömörül az anyag, kifolyik a lé! Autótemető, autótemető! Használt gumi eladó! Alkatrész eladó! Mágnes leng a kocsihulla felett. Acélkarom felmarkolja a kiválasztott tetemet. A konténerbe dobja. Összenyomják a vasfalak. Prés, prés, préselik, tömörre összepréselik. Mehet a tűzbe! Az olvasztóba. A kemence büdös szája a fémhulla csontját megrágja. Hamm! Hamm! Hamm, szün! Hamm! Hamm! Hamm, szün! Szüntelenül működik a fémet hasznosító gépezet. A gyilkos mágnes rácuppan az Audira. Feleszmél a kocsi. Ha volna ujja, bemutatna. „Kapd be a sebességváltó botom! Barom! Barom!” Kompresszorral összeszívja a lötyögő benzin maradékát. Beindul a motor! Beindul a motor! Széttolja maga körül a kibelezett roncsokat. Csikorgó abronccsal farol ki a telepről. A kijárathoz menekül. A sorompót elso-so-so-so-sodorja… Rendszám nélkül eltűnik a ködben. …Vrouuuum!



A szökött kocsi benzinkútra gördül. Szomjas a tank, de nincsen pénze. Hogyan fizessen? Miből fizessen? A benzinkutas töltőfiú bölcsészkaron diplomázott. - Pénz helyett fizessél verssel! Látom, neked lelked van! -

Mialatt benzint töltenek bele, a gép szaval egy szép verset. A horpadt ajtók ritmusra nyílnak, csattanva csapódnak. Kerekek rugóznak. Csomagtartó fedele hirtelen felpattan. Kéziféke hexametert csikorog. A benzinkutast rázza már a nevetés, hangosan röhög. Megtelik a tank, a kocsi is köhög. Félrenyelt pár benzincseppet, jóllakott a gyomra. Kilő a kútról, lángcsíkot húz a hideg betonra.

Már csak egy vezető kell a bőrülésre… Nincsen olyan kocsi, amely magától megy! Egy úttesten kolduló, részeges fazont magába ránt. Most a menet… Ügyészségre vezet! Ott faggatják, kihallgatják a letartóztatott Rudit.

A szürke és komor épület mellett egy csavargó parkol az ablak alá. Habár felül a gálya és alul a víznek árja, azért az Audi az úr! Valójában a kocsi vezet. Az autórádiót áthangolja. Az antennával jól hallja, hogy a Rudi mit tagad. Hátratolja tetejét. A vászontető akadozik, csikorog és lassan nyílik. Az Audi az ülésből kiköpi a vezetőt. „Meggymag vagy! Menjél innen! Kell a hely másnak!”



Egy harmadik emeleti irodában tagadja bűnét az elszánt Rudi. Vallatótiszt a bűnjelet az asztalra teszi. A helyszínen talált szolgálati pisztolyt. R-78-as, ujjnyomokkal. …Ruditól! Rudi lefagy. Fegyházban szárad húsz hosszú évig! A hentesek nyelve így mondja: kötözött hurkából szárított sonka.

Rudi orra alá golyóstollat tolnak. A beismerő vallomását írja alá! Ő a halálra gondol. Hallomásból ismeri. Nyitva az ablak, nincsen rajta rács. Ez szabálytalan! Szabálytalan! Legyen inkább halál, mint húsz év börtön!

Rudi felugrik a székről és nekifut. Lendülettel kiugrik az ablakon. Rudi repül… Rudi zuhan! A levegőben kitárt kézzel, fél csavarral elfordul. Milyen másnak tűnik e táj, hogy nem gépen száll fölébe! Ezt gondolja éppen.



Arccal előre bukna a kőre, ha nem állna ott egy Audi. De ott parkol a ronccsá gyűrött, kibelezett, öreg kocsi. A harmadikról zuhan bele a puha bőrülésbe. A kemény kormánykerék szétroncsolja a fejét. Agydarabja, mint annak az arabnak, a rádió gombjára ráfröccsen. Bekapcsol most a készülék. Szól egy dal. Rudi meghal.



A kocsinak, ha volna könnye, az folyna a lámpákból. Csak a hűtővizet hullajthatja. Hullával az ülésen elindul az Audi. Hova menjen, merre menjen? Előre? Vagy hátra? Vagy vigye a kórházba? Hiszen meghalt… Az ablakból tüzelnek a rendőrök a menekülő kocsira. Célozz! Tűz! Célozz! Tűz! Azt hiszik, Rudi élve menekül. Kocsit vezet! …A kocsi halad!

Rudi teste ernyedten csúszik a pedálokhoz, a padlóra. Az Audi rohan. Átszáguld ő mindenen! Piros lámpás kereszteződéseken! Sikátoron, kanálison, szűkületen! A kerítéssel védett gyümölcsöskerteken! A frissen aszfaltozott útszakaszon! A sorompóval lezárt vasúti átjárón, alagúton, hegyi hídon, viadukton! Átszáguld a réteken! Átszáguld a keresztbe szökellő szarvasokon! Átszáguld egy tömegverekedésen! Átszáguld a parkban összesöpört sárga faleveleken! Átszáguld egy frissen épült bevásárló központon! …Átszáguld! …Átszáguld! …Átszáguld! …Átszáguld! ...Mindenen és mindenkin ő áthajt most és átszáguld!

Fogy már a benzin, lassul a kocsi, kevesebb az erő. A kocsi végiggondolja: nincs a Földnek olyan pontja, amely őket befogadja. Akkor pedig… Hová menekül? Hol talál oltalmat? Hová a rohanás? A céltalan keresztülhajtás?

A kocsi bekapcsolja a rádiót. A hírekben hallja, tűzvészben pusztul a kevés vetés.

Az Audi a fékpedált behúzza. Fekete csíkot éget fékútként az aszfaltra. A füstölgő motor kalapál, berreg. Vagy a szíve dobogja a daba-duba ritmust? Ki mondja meg, ez hogyan történt? Ki mondja meg? Na, ki mondja meg?

Egy ipszilon-tolatással megfordul az úton. Elhajt oda, hol a mező lángol tűzzel. Egy tartálykocsis tűzoltóautót félre taszít, és a lángba hajt. A tűzoltók kiabálnak: - Felrobban és fokozza a bajt! -

Igazuk van. A benzintartály nagyot robban. Fekete füstcsóva csap fel az égre. Ez volt Rudi és kocsija közös vége.

3.

Mi történt közben Verával? Ő fájós lábbal a szállodában maradt. Öt nappal később, hogy nem megy haza Rudi, Vera felfogja, hogy elfogták. Telefonja halott, e-mailje halott, fészbukja kész. Talán ő maga is… Fekszik a földben? Más ágyában fekszik? Miért nem jelentkezik? Mert elkapták! Elkapták! Sejti, ez a valóság.

A maradék pénzen elutazik Pisába. Ott áll a híres ferde torony. Rudi régen, valami képen a rumtól látta egyenesnek. …Rudi rumot, Vera viszkit… Az asszony kiveri a hisztit. Sír, sír, sír, zokog. Folynak a könnyek, rászárad a só. Vera vesz egy üveg piát, leküldi a torkán. Belépőre alig marad. Feltántorog a toronyba. Kijátssza az őröket. Leugrik a mélybe. Csúnyán hangzik, de ez a mese vége!



Vera teste valahol a levegőben eltűnt. Nem ért le a mélybe. Neve-tve ért le? Csak a neve ért le. Betűi pattogva törtek szét a betonon. A V eleresztette az E-t, az R leszakadt az A-ról. Négy betű hevert a kövön, kaotikus mozaikban. A széttört betűk összevissza szakadtak. Mit írtak az aszfaltra? A tudósok tanakodhatnak rajta! Majd kirakják a mozaikszót valami falra. Tologatják a törött maradékot. V-E-R-A? V-É-R-E? Tény, hogy a test nincs sehol. Csak négy betű. V-É-G-E?



Mindegy már, hogyan történt. A betűk oly vidáman hevertek a betonon, mintha tudnák: ha elolvassák, a szórakozást keressék a papíron.

* * *

(2011. szept. 16. – nov. 2. – Roma, Castel Fusano, Hotel Villaggio i Triangoli)