Ki ez a nulla? Egy színész?!

Én valójában színész vagyok. Az életrajzomból kiderül, hogy a színpadi széltolásból több pénzt kerestem, mint a betűk összeillesztéséből. A színész munkája elillan. Még annyi sem marad, mint az írónak az összefirkált kéziratlapok. Oly sok igyekezet, megfeszülés, próba és reménykedés után, hogy ez vajon tetszik-e a közönségnek, nem marad más, mint néhány kép és emlék. Levetett jelmezek, megkopott díszletek. ...Mi egyéb maradhat utánunk?



Most közzéteszek néhány színházi felvételt. Olyan produkciókról születtek, ahol színészként közreműködtem ilyen-olyan minőségben, főtengelyként vagy kis csavarként. Vannak fotók Josef Nadj és a CENTRE CHORÉGRAPHIQUE NATIONAL d’ORLÉANS néhány produkciójáról, melyeket 17 évig „toltam”. Van fotó a mi együttesünk-ről, a SOFA TRIO-ról, amelynek nem volt főnöke, de három főnöke is volt, amelyek között én primus inter pares voltam. Van fotó egy ritka művészi együttműködésről, melyet a COMPAGNIE TWO-in-ONE-nal folytattunk Fellini műve, a „La Strada” kapcsán, és van fotó a már ötvenéves fejemmel létrehozott hippiműsorról, a WAGA NETTO NEW CABARET PERFORMANCE-ról.



Van még több fotóm is. De nem akartam túlságosan megterhelni ezt a képgalériát. Köszönöm a kattintó fotósoknak, hogy ott álltak a pillanat kapujában!